2009. február 06., 11:252009. február 06., 11:25
Azért is, mert mindvégig úgy éreztem, igaz ügyet képviselnek a román diplomaták. A Kígyók szigete körüli kontinentális talapzat ügye ugyanis a kommunista államosításokkal rokon ügy. Akkor ajándékozta Románia a Szovjetuniónak a Kígyók szigetét, amikor a román kommunisták moszkvai tanácsra a hazai magánvagyont államosították. El tudjuk képzelni, hogyan alakultak az akkori tulajdonviszonyok. Moszkvában eldöntötték, hogy a szigetre katonai lokátorállomást építenek, mert az stratégiailag fontos helyen fekszik, Románia pedig „önként” átadta a területet. Az efféle „önkéntes adományok” némelyikét még a román bíróságok is visszaszolgáltatták az egykori tulajdonosnak a restitúciós folyamat során. A Kígyók szigetének a visszaszolgáltatása azonban most fel sem merülhetett. Ez csak a határok megváltoztatásával lett volna lehetséges. Most az volt a kérdés, hogy a Szovjetunió utódállamaként Ukrajna a sziget birtoklása okán igényt tarthat-e egy olyan tengerfelületre is, amely alatt hatalmas mennyiségű földgázt és kőolajat mutattak ki a szakemberek. Azt kellett megválaszolni tehát, hogy jár-e nekem a kastélypark is, ha a kastélyt már elvettem. No persze, nem lehet szem elől téveszteni a kérdés gazdasági vonatkozásait. Ukrajnának jobban kellett a fekete- tengeri gáz, mint Romániának. Kijev minden év elején kíméletlen harcot vív Oroszországgal a túléléséhez szükséges gáz megszerzéséért. Energetikailag kiszolgáltatott Moszkvának. Románia a fekete-tengeri tartalékok nélkül is majdnem önellátó. Gázfelhasználásának kétharmad részét maga hozza a felszínre. A tengerfenék alatt fekvő gázmezők azonban biztonságot adnak. Leszakítják az országot az orosz pórázról. Csak az a kérdés: érezhetjük-e ezt a majdani gázszámlánkon? Számíthatunk-e arra, hogy az ország valamennyi polgára haszonélvezője lesz a gyarapodásnak? A kormányzat felelőssége, hogy a haszonból ne csak a gyanús körülmények között szerződő cégek részesüljenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok