2011. február 21., 10:532011. február 21., 10:53
Kire kell szavazni, hogy megjöjjön végre a tavasz, vagy legalább megígérjék, pozitív változás lesz az időjárásban? A hóvirág már kidugta a fejét, de nem sok esélye van a tündöklésre, mert a kutyánk mindennap megöntözi.
Esküdni mernék, minden összeesküdött a tavasz ellen. Nem elég, hogy gazdasági válsággal küzdünk, de a tél is ittragadt a nyakunkon. Nem érdekel, milyen napot ír a kalendárium, süssön már a nap, melegedjék a tetőn a napelemes víztartály, és mehessek horgászni. Az utcán nyakig ér a sár, amely reggel olyan, mint a békebeli marmeládé, este pedig dzsemmé változik, aztán minden kezdődik elölről.
Azt azért csak nem akarják elhitetni velünk, annyira szárba szökkent idén a válság, hogy a tavasz is elmarad. Annyi tartozást halmozott fel az ország, hogy nem jár neki a tavasz. Tél után egyből tikkasztó nyár következik, azt pedig árvízzel sújtó ősz követi. Nincsen mit tenni, továbbra is fázni kell, és magunkra húzni a macskát meg minden egyéb szőrös ruhaneműnket. Aki nem tudott eléggé vastag zsírpárnát növeszteni tavaly nyáron, kénytelen lesz még jó ideig a saját csontjai vacogását hallgatni. Szellőcske is fújdogál mifelénk, olyan, amely leszedi a garázskapu szárnyát, és jó mélyen belenéz a nadrágunkba. A pincénkben a talajvíz tartósan kemény, a halaim pedig mélyben alusznak benne. Esélyük sincsen meglesni az árnyékukat, ugyanis már jó ideje sarkvidéki körülmények között kénytelenek vegetálni. Nemcsak én várom a tavaszt, az öreg kutyám minden éjjel a melegebb éghajlatért sír keserves, magas c közeli hangon. Azt is folyamatosan az ablakom alatt kell művelnie, mert hallgatóság nélkül nem érzi jól magát. Lassan már elviselhetetlen, de az ebeutanázia nem az én asztalom, és az időjárás-jelentőknél sincsen protekcióm, így hamarosan együtt sírhatjuk el a tavasznótát. Még nem ismerem a szövegét, de legalább olyan hangosan tudok ordítani, mint a Bodri, ha érzem, hogy a hideg a tojásaimat szorongatja.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.