2010. október 14., 10:522010. október 14., 10:52
Az adóellenőrök az egészségbiztosítási pénztárhoz és más hasonló szervhez hasonlóan ugyebár egy-két lejes, többéves elmaradásért is levelet küldenek, míg a különböző, kormánynak alárendelt intézmények felügyelői egymásnak adják a kilincset a cégek ajtajában. A közlekedési rendőrök is ott leskelődnek minden utcasarkon, várva, hogy valaki hibázzon.
Ha meg csak mintasofőrök ülnek aznap volánhoz – vagy hatékony az autósok közötti lámpázós szolidaritás –, akkor unalmukban rutinellenőrzésbe kezdenek, s estig biztos kerül néhány autó, amelynek nincs rendben valamelyik világítóteste, nem teljes az egészségügyi doboza, vagy netalán szélesebb a téli abroncsa a törzskönyvben szereplő adatnál. Nem ülnek tétlenül eközben az élelmiszer-biztonsági ellenőrök sem. Irodájukban ott lóg az egyes megyék valamennyi, tömegeket vonzó kültéri banzájának – városnap, falunap stb. – időpontja, s naponta kiszámolják, hányat kell még aludni a következő pénzszerzési lehetőségig.
Mert e tekintetben lassan olyanok, mint a koldusok, akik hasonló alkalmakkor szintén ellepik a főtereket néhány lej, vagy egy kis kaja-pia reményében. Sőt, talán már többen is vannak. Ott sertepertélnek a lacikonyhák, bóvliárusok között, rajtaütésszerűen lecsapva rájuk, s mindig kerül egy-egy kereskedő-szolgáltató, aki nem hozta magával a szükséges cégiratokat, netalán nem tudja számlával igazolni áruja eredetét. Ez folyik ugyanakkor mindennap a piacokon, ahol egyebek mellett az a fő tét, csal-e adót az egy-két hektárja gyümölcsét értékesítő termelő azáltal, hogy nem ad nyugtát, számlát minden répa után vevőjének. A gazdaság kifehérítése nemes cél. Azonban attól tartok, hamarabb nyomtat áfás számlát a templomi persely, mintsem fény derülne a legnagyobb adócsalók kilétére.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.