2010. október 14., 10:522010. október 14., 10:52
Az adóellenőrök az egészségbiztosítási pénztárhoz és más hasonló szervhez hasonlóan ugyebár egy-két lejes, többéves elmaradásért is levelet küldenek, míg a különböző, kormánynak alárendelt intézmények felügyelői egymásnak adják a kilincset a cégek ajtajában. A közlekedési rendőrök is ott leskelődnek minden utcasarkon, várva, hogy valaki hibázzon.
Ha meg csak mintasofőrök ülnek aznap volánhoz – vagy hatékony az autósok közötti lámpázós szolidaritás –, akkor unalmukban rutinellenőrzésbe kezdenek, s estig biztos kerül néhány autó, amelynek nincs rendben valamelyik világítóteste, nem teljes az egészségügyi doboza, vagy netalán szélesebb a téli abroncsa a törzskönyvben szereplő adatnál. Nem ülnek tétlenül eközben az élelmiszer-biztonsági ellenőrök sem. Irodájukban ott lóg az egyes megyék valamennyi, tömegeket vonzó kültéri banzájának – városnap, falunap stb. – időpontja, s naponta kiszámolják, hányat kell még aludni a következő pénzszerzési lehetőségig.
Mert e tekintetben lassan olyanok, mint a koldusok, akik hasonló alkalmakkor szintén ellepik a főtereket néhány lej, vagy egy kis kaja-pia reményében. Sőt, talán már többen is vannak. Ott sertepertélnek a lacikonyhák, bóvliárusok között, rajtaütésszerűen lecsapva rájuk, s mindig kerül egy-egy kereskedő-szolgáltató, aki nem hozta magával a szükséges cégiratokat, netalán nem tudja számlával igazolni áruja eredetét. Ez folyik ugyanakkor mindennap a piacokon, ahol egyebek mellett az a fő tét, csal-e adót az egy-két hektárja gyümölcsét értékesítő termelő azáltal, hogy nem ad nyugtát, számlát minden répa után vevőjének. A gazdaság kifehérítése nemes cél. Azonban attól tartok, hamarabb nyomtat áfás számlát a templomi persely, mintsem fény derülne a legnagyobb adócsalók kilétére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.