2011. március 21., 09:222011. március 21., 09:22
Hadd tartson történelemórát a mócoknak, ha van hozzá bátorsága – gondolhatják, akikben derültséget és elismerést vált ki az Országos Adóhivatal főnökének eme húzása –, sikerült megmutatni annak az izgága magyarnak, hogy ki az úr az országban. És valljuk be, kellett is a népszerűség Blejnarnak, hiszen az elmúlt hetekben szinte mindennaposak voltak az arra utaló jelzések, hogy ő állhat a vámhivatalokban kiépült bűnszövetkezet piramisának a tetején; hogy meglehet, ő a királynő a korrupció sakktábláján. Csibi Barna a március 15-i bemutatójával a magyarok többsége előtt is leírta magát. Ha azonban a Mócföldön lesújt rá a népharag, az adóhivatal főnöke farag belőle hőst.
Féléves mócföldi kiküldetése azt is jelzi, hányadán áll a kormányzat a demokráciával, milyen mértékben kíván érvényt szerezni a hatalmi ágak szétválasztása, a különböző ágak hatékony működtetése elvének. Nem lepne meg, ha kiderülne, az abrudbányai adóhivatalban nem volt szükség Csibire. Őt ugyanis nem azért helyezték át, hogy jobban működjék a csíki vagy az abrudi hivatal. Büntetni akarták az áthelyezéssel. Megregulázni. Márpedig a demokratikus elvek szerint, de akár az alkotmány értelmében is Romániában a bíróságok jogköre, hogy büntessenek. Nem is a mócoké, nem is az adóhivatali főnököké. 1989 őszén Tőkés Lászlót próbálták hasonló áthelyezéssel kiszakítani temesvári környezetéből. Amikor ez nem sikerült, a körülötte lévőket próbálták eltávolítani hasonló eszközökkel.
Baráti köréből kit a cernavodai atomerőműhöz, kit a bukaresti Nép Háza építőtelepére küldtek a szolgálati érdekre hivatkozva. De hasonló tőről fakadt az az elképzelés is, hogy a bunkósbotokkal felszerelt krajovai munkásokkal veressék szét a temesvári „huligánokat”, később pedig a Zsil-völgyi bányászokkal a bukaresti Egyetem téri „golánokat”. Csibi Barna áthelyezésével eme régi eszközökhöz nyúlt vissza az adóhivatal főnöke. Rosszul tette. Ha Csibi vétett az ország törvényei ellen, tettét az ügyészségnek kell kivizsgálnia, és egy korrekt tárgyalás végén a bíróságnak kell ítéletet mondania fölötte.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!