2011. december 08., 08:402011. december 08., 08:40
A piacok pedig Nicolas Sarkozy vagy Angela Merkel hajszálának a görbülését is lereagálják, hol összeomlás szélére sodródnak, hol csillagászati magasságokban szárnyalnak, s tulajdonképpen sokszor működtetőik sem értik, hogy mi éppen az ok-okozati összefüggés.
Az elemzők egy része már-már konspirációs teóriákat állít fel, azt szajkózva nap mint nap, hogy tulajdonképpen a hitelminősítők állnak az ügyletek mögött, vagy inkább megrendelőik – mert biza, az igazság az, hogy nem maguktól minősítgetnek, hanem részvény- és kötvénykibocsátók kérésére vizsgálják a piacokat, államokat –, s kedvük, érdekeik mentén próbálják a világgazdaságot működtetni. Azok után pedig, hogy 2008-ban, a Lehman-Brothers világválsághoz vezető bukása előtt egy héttel a pénzintézetnek még megvolt a kiváló minősítése, hajlunk elhinni, hogy itt valami nem tiszta.
A másik oldalon állnak azok az elemzők, akik szerint a hitelminősítők mostani lépéseikkel tulajdonképpen önmaguk által lenullázott hitelességüket próbálják felépíteni, ezért pedig az országok, pénzintézetek apró bakijait is túlreagálják, s hipp-hopp leminősítenek, hogy ne lehessen nekik felróni, hogy nem tették ezt meg.
Most például itt állunk egy nagy európai válságkezelő tanácskozás előtt. Görögország és Olaszország elfogadta az államcsőd elkerüléséhez szükséges megszorító intézkedéseket, Franciaország és Németország pedig végre egyetért valamiben, ami lehet, hogy nem csak az euróövezet, az EU, hanem a világ gazdaságának a megmentését is szolgálja.(Ne mondja ugyanis senki, hogy az európai országok recesszióba süllyedése előbb-utóbb nem rántaná maga után magát Amerikát és Kínát.)
Mit tesz eközben a világ legnagyobb hitelminősítője? Tizenöt euróövezeti országra besorolásrontási figyelmeztetést ad ki.
Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a piacok meddig fogják még komolyan venni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok