2010. május 21., 13:112010. május 21., 13:11
Egyéb, érdemi reakció nem született, leszámítva egyes kommentárokat, amelyek Budapest nacionalizmusát ostorozzák, de hát már megszokhattuk, hogy mindig vannak olyan erők, amelyeket egyrészt a helyzet ismeretének teljes hiánya, másrészt kóros elfogultság jellemez, mégis kötelességüknek érzik a sommás vélemény megfogalmazását.
A szlovák–magyar ellentét amúgy furcsa, hiszen igencsak egyoldalú: miközben a szlovák kormány kígyót-békát összehordva pocskondiázza Magyarországot, Budapesten sem az ügyvezető, sem a hamarosan hivatalba lépő kormány nem megy bele az üres szócséplésbe és személyeskedésbe. Fico ezzel tulajdonképpen most csak azt kapja vissza, amit ő művelt a nyelvtörvény elfogadásakor. (Nem mintha amúgy párhuzam lenne vonható: a nyelvtörvény fasisztoid, kirekesztő, jogkorlátozó jogszabály, míg a magyar állampolgárság biztosítása jogkiterjesztés, amely egyetlen szlováknak sem csorbítja semmilyen jogát). Nem csoda, hogy Pozsony magára maradt, és nem tudott még egy amolyan 21. századi kisantantot sem összekovácsolni, hiszen szinte mindegyik környező ország alkalmazza a kettős állampolgárságot, és igazából már Ukrajna sem ellenzi azt.
A többi utódállam inkább a trianoni diktátum aláírása napjának a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása miatt kaphatja fel a fejét. Pedig tény, hogy valamilyen módon végre meg kell próbálni feldolgozni a nemzet szétszakítását hozó kilencven évvel ezelőtti traumát. Ha nem hőbörgő revizionizmusról, hanem méltóságteljes emlékezésről, a nemzet összetartozásáról és nem más nemzetek gyalázásáról szól majd ez a nap, vélhetően a környező országok sem tiltakoznak. Legalábbis azok, amelyek nem eleve hisztérikus, zsigeri rosszindulattal viszonyulnak a magyar ügyekhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok