Senki nem vonja kétségbe, hogy az egészségre valóban veszélyesek azok a vírusok, amelyek felbukkanásáról és terjedéséről óriás felkiáltójelekkel harsog mostanság a sajtó. Hiszen semmiképp sem lehet alaptalannak, légből kapott rémhírnek tekinteni, ha embertömegeket helyeznek karanténba, közlekedési zárlatokat rendelnek el, ha a világ legnépesebb országának megbénulni látszik a gazdasága a járvány miatt, és ha az egészségügyi világszervezet mérsékeltről magas szintűre módosítja a tüdőgyulladással járó új koronavírus nemzetközi veszélyességét.

Mindazonáltal azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy a sajtó mindig is megtette a „kötelességét”, magyarán nem riad vissza a pánikkeltéstől. A napokban például Romániában is szárnyra kapott a rémhír, hogy tájainkon is felütötte fejét a koronavírus. Mint kiderült, nem igazolódott be a rettegett kór gyanúja, és nem az új járványos betegségben szenved az a férfi, akit Bákóból szállítottak Bukarestbe. Azonban a szalagcímek már a feltételezés miatt is „bepirosodtak”. Mert ugyan miért is ne szereznének még több kattintást az online sajtófelületek, ha már kínálkozik a nagyszerű lehetőség? De hát ördögi a kör: a sajtó azért kelt pánikot, mert vevők rá az olvasók, akik pedig annál inkább vevők lesznek, minél nagyobb mértékben gyűrűznek be látóterükbe a rémhírek. Néha úgy tűnik, mintha az emberek direkt szeretnének szorongani, ezért előszeretettel fogyasztják azokat a híreket, amelyek miatt okkal vagy ok nélkül, de lehet rettegni egy sort.

Ha az elmúlt évtizedek perspektívájából nézzük, az látszik, a jelenleg világszerte riadalmat keltő koronavírus csak egyik fejezete annak a minden valószínűség szerint véget nem érő sorozatnak, amelynek újabb meg újabb, az emberiségre közvetve vagy közvetlenül veszélyes kórokozók a „főszereplői”. Az elmúlt időszakban számos alkalommal kongatták a vészharangot a sajtóorgánumok, a hatóságok, az egészségügyiek: a SARS (súlyos akut légúti szindróma) 2003-ban került a címlapokra, nem sokkal később aztán újabb világméretű járvány került a figyelem fókuszába: a H5N1 vírus, a madárinfluenza egyik okozója, amely az embert és más fajokat is megfertőzheti. De nemcsak az emberekre, madarakra veszélyes kórokozókról volt szó, hiszen azóta is gyakorta hallunk a sertéspestisről, ahogy korábban hallottunk a kergemarha-kórról.

Az egészségre veszélyes kórokozók az emberiség történelme folyamán mindig voltak és lesznek, különféle fertőzések, járványok ilyen vagy olyan mértékben mindig is szedtek és valószínűleg még fognak szedni halálos áldozatokat. Manapság azonban úgy tűnik, az a kérdés, hogy hír-, internet- és -kattintásfüggő társadalmunk mennyire kezeli ezeket a jelenségeket józanul (vagyis főként a reálisan lehetséges óvintézkedésekre fektetve a hangsúlyt), és mennyire engedi, hogy megfertőzze, magával sodorja a gyakorta fölöslegesnek bizonyuló pánikkeltés, rémhírterjesztés parttalan áradása.