2011. november 07., 08:152011. november 07., 08:15
Persze jogerős bírósági ítélet hiányában egyelőre nem lehet kijelenteni, hogy a közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását ellenőrizni hivatott intézménynek igaza van, hogy Biró Rozáliának most azonnal le kellene mondania alpolgármesteri tisztségéről, vagy hogy a Partium Alapítvány bérleti szerződésének ügye felér egy jókora ingatlanpanamával. Nem, hiszen az ANI-nak nem is áll jogkörében átvenni az igazságszolgáltatás szerepét, nem hozhat kötelező érvényű ítéleteket, mindössze tájékoztatja a nyomozó hatóságot az általa feltárt érdekellentétről, összeférhetetlenségről és illegálisnak tartott szerződésekről, amelyek ügyében majd az ügyészség majd eldönti, hogy vádemelési javaslattal fordul-e a bírósághoz.
Az viszont az ügynökség által közzétett adatok alapján minden laikus számára nyilvánvaló, hogy Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármesterének nem lett volna joga ellenjegyezni egy olyan bérleti szerződést, amelynek közvetlen haszonélvezője – a szintén az RMDSZ holdudvarához tartozó alapítvány kurátoraként – saját maga. Még akkor sem, ha akkori felettese felhatalmazásával a kezében ezt valóban megtehette, de mindez – az RMDSZ-es elöljáró sajátos jogértelmezésével ellentétben – egyáltalán nem lehetett „kötelező” a számára. Hiszen gondoljunk bele: ilyen alapon Biró Rozália megtehette volna, hogy alpolgármesterként közbeszerzést írat ki a Sas-palota bérbe adásáról, amelyre magánszemélyként ő is jelentkezik, majd miután megnyeri a versenytárgyalást, „kötelező” módon alá is írja a megállapodást.
A hasonlat abszurd, de teljes mértékben analóg az alpolgármester mostani érvelésével. Persze az RMDSZ szempontjából a Léda-ház ügye újabb fogódzó lesz arra, hogy támadja a feddhetetlenségi ügynökséget, amelyet a szövetség eddig is igyekezett úgy beállítani, mint amely jogtalanul, politikai megrendelésre próbálja befeketíteni, lejáratni a hatalomnak nem tetsző politikusokat és közméltóságokat. A helyzet viszont az, hogy mindezt akkor lennénk hajlamosak elhinni a szövetségnek, ha másfél évtizede ellenzékben és történetesen nem a kormányon belül politizálna.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.