2009. április 28., 10:522009. április 28., 10:52
A magyarázat kézenfekvő: választási megfontolásból. Már 2007-ben tudni lehetett, hogy idén két alkalommal is, az európai parlamenti, valamint az államfői megmérettetés során urnák elé hívják a szavazópolgárokat, márpedig ezeket megelőzően nem is nyílhat kiválóbb alkalom egy kongresszusnál az RMDSZ politikai üzenetének tematizálására, a kampányolásra.
Egyrészt semmilyen rendkívüli körülmény nem indokolta az alapszabály- és a programmódosítást (a Tőkés László vezette EMNT-nek a Kulturális Autonómia Tanácsba történt bevonását az SZKT is elrendelhette volna), másrészt viszont nyilvánvaló, hogy a szövetség miniparlamentjének ülésére – kampány ide vagy oda – sem a román államelnök, sem a kormányfő nem látogatott volna el.
Bejött tehát az RMDSZ stratégáinak a számítása, a kolozsvári kongresszuson jóformán mindenki ott volt, aki számít a román belpolitikában, joggal erősítve a magyar politikusoknak a szövetség megkerülhetetlenségéről vallott elvét. Nem tudni azonban, hogy pillanatnyi hasznán túlmenően mennyi hozadéka lesz az RMDSZ körüludvarlásának hosszú távon az alakulat és az erdélyi magyarság számára.
Csak nagyon kevesen vehették készpénznek például Traian Băsescunak a kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvény parlamenti elfogadását sürgető állásfoglalását, amikor a jogszabály jegelése éppen az elnökkel szimpatizáló demokraták lelkén szárad. Talán Emil Boc és az államfői posztra pályázó Crin Antonescu fellépése még tisztességesebbnek is mondható, hiszen meg sem próbáltak ígérgetni, igaz, a liberális pártelnök a neki járó vastaps erejéből is lemérhette, adott esetben ki mellé sorakozik fel a magyar szervezet az elnökválasztás második fordulójában.
Másrészt hosszú távon Tőkés László, a közös EP-lista vezetőjének távolmaradása sem jósol felhőtlen és zökkenőmentes perspektívát a magyar összefogás tekintetében, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a tiszteletbeli elnöki tisztségtől hat évvel ezelőtt éppen az RMDSZ kongresszusa által megfosztott püspöknek bizonyára egyetlen része sem kívánta ugyanezen a fórumon való megjelenést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok