JEGYZET – A jó kereskedőnek, kínáljon bár cérnagombot, kisvasutat vagy bankbetétet, állítólag a vásárló elvárásai a legfontosabbak.
2014. október 19., 20:052014. október 19., 20:05
Egy időben voltak olyan üzleti feliratok, hogy a Mi urunk a vevő!, de üres szólam lévén, hamar lekerültek a falról. Ki ne szembesült volna azzal, hogy az eladó mérges rámordulásából megértse: nem tetszik neki a vevők ok nélküli zavargása?!
Hiába mondogatjuk lassan huszonöt éve a piacgazdaságot, hiába gyűrűzik be mindennapjainkba kevés előnye mellett az árakat illető sok-sok hátránya, az igazi piacgazdaságot jellemző vásárló- és ügyfélbarát szolgáltatás még ki tudja meddig várat magára.
A napokban két ékes példáját is megtapasztaltam annak, mennyire hanyagolható tényezők vagyunk mi, vevők a kereskedelemnek/szolgáltatásoknak a folyamatában. Nem sokkal a megnyitása után, egy csak hústermékeket árusító egységet ragasztottak az általunk leggyakrabban felkeresett üzletházhoz, és bár más cég volt, természetesen ugyanazzal az órarenddel működött, mint a csarnok. De bezárták, néhány hétig lázasnak tűnő ügyködés zajai hallatszottak ki a lehúzott redőny mögül, majd új üzlet nyílt.
Mint az előző cég, csak hústermékeket forgalmaznak, ám sokkal önérzetesebben: nem hagyják magukat irányítani vagy befolyásolni – őket nem érdekli a nagytestvér órarendje. Így aztán a nyitáskor érkező vásárlók hétköznap csakúgy, mint hétvégén vagy rostokolnak a húsüzlet előtt egy félórát, vagy máshol vásárolnak húsfélét.
Na, ki jár jól?! Szerintem sem ők, sem a vevők. Ahogy annak a banknak az ügyfelei sem, amit épp azért választottam, mert reméltem, hogy nem fertőződtek (még) meg a balkáni renyheség vírusával. Eddig nem is panaszkodhattam, nemrég viszont kaptam egy SMS-t, hogy megújították a kártyámat, menjek a központi egységükbe átvenni. Ott kiderült, hogy sehol semmi kártya, hiába mondtam, hogy előző nap üzentek miatta. A velem foglalkozó kis hölgy buzgón keresgélt, de a mellette ülő ifjonc kollégája rám mordult, hogy hívjam fel a központot, és érdeklődjem.
Én hívjam fel őket?! Ha nem küldték el, miért üzentek? Micsoda eljárás ez? A kis nő csitítgatott, mondván, hogy nem én vagyok az első pórul járt, ami természetesen nem nyugtatott meg. Az viszont igen, hogy a hónap végéig használhatom a kártyát, közben csak megérkezik az új is. Jó, addig majd élvezem, hogy a saját pénzemen vagyok szerencsétlen, hanyagolható tényező.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!