JEGYZET – Ha őszintén a lelkünk mélyére pillantunk, meglátjuk a világ közepét: önmagunkat. A kisgyerek is így kezdi, ám aránylag hamar ráébred, hogy rajta kívül létezik még egy híján közel hét milliárd világközepe.
2014. július 29., 19:462014. július 29., 19:46
De van, akinek ez soha nem sikerül, és egész élete megpróbáltatások és kudarcok keserves sorozata lesz. Kivételt talán csak az igazán nagy alkotók jelentenek, akiknek műveik önnön életükből ihletődnek.
A hangulatkeltés végett egyetlen példát említenék csupán, azt az ítészi véleményt, miszerint Leonardo da Vincinek még a Mona Lisa című festménye is önarckép, a lényeg a titokzatos belső érték lévén, nem a nyilvánvaló női vagy férfi külső jelleg. A mai globális csúcstechnikában aztán egyetlen kattintással érvényét vesztette az időtálló értékeket teremtő önábrázolás: a frászbukon röpke pillanatok alatt meghódította a világot a – természetesen?! – angolul elnevezett selfie.
Önarckép volna?! Igen is, meg nem is. Annyiban önarckép, hogy magát az „alkotót” ábrázolja, csakhogy a művészi érték helyett legtöbbször egyszerű, öncélú magamutogatásként. A legváltozatosabb pózokban, a lehető legtöbb testrészt dobják oda a posztolók a világ szemének-szájának. Azzal a célzattal, hogy utána minél többen ömlengjenek a főszereplő szépségéről. És ömlenek is a kommentek: milyen csini, édi és ari az illető.
„Gyengébbek” kedvéért az utóbbi két jelző: édes és aranyos, a csini ugyanis már régebbről ismert rövidítés. Nem kell nagyon rosszmájúnak lennem annak átlátására, hogy az értékelések sem önzetlenek, hisz az új keletű frászbuketikett szerint illik visszaválaszolni legalább annyit, hogy te is csini, édi és ari vagy. Olyan ez, mint a folyton visszakérdezős csalimese – soha nem ér véget. Igaz, hogy közben nagyon-nagyon sok ember lesz boldog, vagy látja igazoltnak kissé torzult énképét, s bátran mondogathatja a tükörnek: ugye, mégiscsak én vagyok a világ közepe?!
S ha csak megmaradna ez a tükörrel szembeni intimitás, de sajnos az utóbbi időben ismét egyre gyakoribb az áttevődés arra az etnikumra, ahová a kis világközepek tartoznak. És máris kezdődik a vita, hogy kik az okosabbak, a régebbiek, melyik nemzet lányai a legszebbek, ifjai a legbátrabbak, ételei a legízletesebbek. A világ pedig szédülten kapkodja a fejét, mígnem kibillen magából a sok-sok önjelölt középpont miatt. A sok magamutogatás helyett valahogy ettől kellene óvnunk magunkat. Amíg még lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!