2009. január 22., 11:552009. január 22., 11:55
Erre fel tessék: tegnap olyan lehallgatási kravál pattant ki Bukarestben, amelynek hullámai a legmagasabb romániai közméltóság, az államelnök hivatalának lépcsőit nyaldossák, és tovább erősítik azoknak az állampolgároknak a gyanúját, akik szerint a hazai titkosszolgálatok 1989 után sem hagytak fel a totalitárius rendszer módszereinek alkalmazásával. Ugyan rácáfolhatunk-e nyugodt lélekkel, észérvekkel mindazokra, akik meggyőződéssel állítják: telefonjukat nap mint nap lehallgatják, lépéseiket figyelik?
Egyre kevesebb okunk van paranoiásnak tartani őket, amikor a külföldi hírszerzés tiszavirág életű parancsnoka, egyben az államfő volt tanácsadója feltárja, hogy egykori főnöke belehallgatott politikai ellenfelei telefonbeszélgetéseibe. Ráadásul ugyanarról a kémfőnökről van szó, aki posztjától egy korábbi, a mostanihoz kísértetiesen hasonlító elszólása miatt volt kénytelen megválni, két évvel ezelőtt ugyanis kikotyogta: a külföldi hírszerzés rendelkezik a telefonlehallgatásokhoz szükséges logisztikával, amelyet ügyészi engedély alapján fel is használ. Az már csak hab a tortán, hogy hirtelen felbuzdulásában Emil Constantinescu exállamfő is beismerte: hivatala gyakorlása idején a titkosszolgálat többek között arról is rendszeresen jelentett neki, mivel foglalatoskodnak a külföldön szolgálatot teljesítő román diplomaták feleségei.
És akkor legyintsünk egy nagyot, amikor azt halljuk: politikusok parlamenti vizsgálóbizottság felállítását követelik a lehallgatási ügy tisztázása végett, az államfő pedig rágalmazás miatt pert indít volt tanácsosa ellen. Semmi kétség afelől, hogy az igazságra sohasem derül fény, a titkosszolgálatok pedig némák maradnak. Azaz hallgatni fognak, tovább, rendületlenül.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.