Kiss Judit
2020. november 05., 11:122020. november 05., 11:12
Miközben a járvány enyhén szólva is fenekestől felfordította életünket, sejtjük, hogy világszerte kínlódnak a helyes döntések meghozatalával a hatóságok. Persze az is borítékolható, hogy bármilyen hatósági válasz is érkezzen a pandémiára, az valakinek valamiért nem jó. Ettől függetlenül egész biztosan nem lenne lehetetlen olyan szabályozásokat hozni, amelyek valóban segíthetnének a társadalomnak minél épebb ésszel, lélekkel, testtel átvészelni a világjárvány nem könnyű, és úgy tűnik, nem rövidre szabott időszakát.
Sajnos a hazai társadalom azonban már nem reménykedik abban, hogy a döntéshozók bár valamennyire is megbízható, megnyugtató intézkedéseket foganatosítanak. Az elmúlt nyolc hónapban ugyanis egyre inkább elvesztették hitelüket: „jelesre” vizsgáztak kapkodásból, egymásnak ellentmondó, ad hoc döntésekből. Kezdeményeztek valamit, aztán gyorsan érvénytelenítették, hoztak más rendeleteket, majd azokat is visszavonták, és így tovább.
A vak is láthatja, képtelenek bár a lehetőségek szerint észszerűen, következetesen viszonyulni az önmagában is számos fronton kiszámíthatatlanságot szülő járványhelyzethez. Tegyük hozzá azt is, nem alaptalanok a meglátások, miszerint az önkormányzati és parlamenti választások megtartásának rendeltek, rendelnek alá számos, a járványügyi szabályozásokat illető döntést.
Eleve szkeptikusan viszonyul a lakosság a döntéseikhez, így nem csoda, hogy hideget és meleget is kapnak az elképzelések. Az is, miszerint fokozatosan megnyitnák az óvodákat és iskolákat. (Ha kinyitnak, az a baj, ha bezárnak, az a baj...) A kiszivárgott sajtóértesülések szerint mindezt attól függetlenül tennék, hogy az egyes megyékben, településeken milyen a koronavírussal fertőzöttek aránya. Épp e cikk megírása közben érkezett a hír, hogy az egészségügyi miniszter cáfolta is gyorsan az információt, mondván: csak akkor nyitnak ki az iskolák, ha csökken a fertőzések száma. Íme, kiváló példa arra, mennyire gyorsan változik a helyzet: az ember már nem is ámul el azon, hogy a hatóságok mintha dróton rángatott marionettnek tekintenék a lakosságot.
Az is okkal nehezményezhető, hogy az elmúlt hónapokban gyakorta diszkriminatív, egyáltalán nem körültekintő előírások születtek. Sokan vetik fel jogosan: ha bezárták az iskolákat, miért lehetnek nyitva a plázák? Mit ér, hogy zárva a tanintézetek, ha a diákok közben simán együtt bulizhatnak, szórakozhatnak? Vagy: ha színházba, moziba nem lehet járni, vajon kocsmába menni miért lehet? Hiszen a vírus nem válogat, nem aszerint jut be a közösségekbe, hogy hol folytatnak a gazdaság vagy politikum számára előnyös avagy kevésbé jövedelmező tevékenységet.
Az iskolák újranyitásával kapcsolatban egyébként jogosan merülnek fel pró és kontra érvek. Visszatetsző, hogy miközben lassan az egész országot megbénítja a járvány, és egyre több település kerül vesztegzár alá, a hatóságok épp akkor kezdik fontolgatni, hogy kinyitják a tanintézetek kapuit. A szakértői vélemények szerint nagy az esély arra, hogy a gyerekek zöme tünetmentesen vészelheti át a fertőzést. De mi a garancia arra, hogy nem adják át idősebb családtagjaiknak, akik veszélyeztetett korosztálynak minősülnek?
Másfelől az is igaz, hogy az iskolába járás a társadalom egy része számára megoldást jelentene a mindennapok megszervezésében: sok szülő nem tudja megoldani a kisebbek felügyeletét, ezért otthoni munkára kényszerül ő is, ami hosszú távon nyilván nem eredményes. Közben persze a távoktatás sok sebből vérzik, bár az ország legnagyobb részén kötelező, az ígéretekkel ellentétben sok helyen sem a tanárok, sem a diákok nem kaptak hozzá felszerelést.
Kár is lenne tovább sorolni a hiányosságokat, ellentmondásokat, a teljesen kiszámíthatatlan döntéseket. Egyvalami valószínűnek látszik. Kívánatos lenne, ha a hatóságok legalább részben azt az üzenetet közvetítenék a társadalom felé: bár valóban nem könnyű a helyzet, de igyekszenek megnyugtató, megbízható intézkedéseket, szabályozásokat vezetni be. Az biztosan nem lenne baj.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!