2011. április 11., 10:002011. április 11., 10:00
Ez a szép népszokás viszont nem érdekli sem a fogyasztóvédőket, sem pedig a pénzügyőröket. Sajnos bezártak két kocsmát, és a törzsvendégek most a közeli utcasarkon keresik egymás megszokott társaságát. Ők jóformán ott laktak, sokkal többet voltak a Sárgában és a Lúban, mint otthon. Az asszony is ott kereste őket, ha folyt a csap, vagy beteg volt a gyerek. Ez a hatóságot hidegen hagyja. Ezek csak a piszkos anyagiakkal foglalkoznak. Most még csak-csak elvannak valahogy az emberek, de mi lesz télen, amikor a benn lévő 10 fok és az autentikus csempészszesz melegítette fel őket egyedül. A hitvesi ágynál is forróbb volt a kannás forralt bor, amit a tenyeres-talpas fogadósné kínált a söntésben. Mindennek vége, ha ezek már egyszer rátették a kezüket, többé nem adják vissza a működési engedélyt – sóhajt a farmeres fickó, aki épp az utolsó korty sört szürcsölgeti ki a dobozból, amelyet a közeli kukában talált. Majd lesz másik – vigasztalja a meglepően jól öltözött nő, aki sodort cigit szív mellette. Lehet, lesz, lehet, szupermarket költözik majd a meghitt baráti fészekbe. Hamar kiderül, ugyanis a városközpontban egyik napról a másikra híre megy, ha üzlethelyiség szabadul fel. De ide nem bolt kell, mert pénz nincsen ennivalóra, ruhára. Kocsmára van szükség, mégpedig olcsóra. Olyanra, ahol melegszívű pultoslányok dolgoznak, akik türelmesek, és jól fog a ceruzájuk.
Ugyanis fel kell írni, kimennyit iszik, és meg kell várni a szociális segély napját. A havi fix vendég és fogyasztás garantált, ám a bevétel a kutya vacsorájához hasonlítható. A hangulat garantált, a cigifüst ukrán, a szesz csempész. Ezzel együtt mindenki jól jár: sokan megfordulnak arra, barátságok, ellenségek és üzletek köttetnek ott. A vidékiek találkoznak a városiakkal, a gyerekek a szüleikkel, a párbajhősök pedig a szerencséjükkel. De ez már a múlté. Minden megszűnik, ami jó. Minden büntethető, ami összehozza az embereket, ami élvezetet okoz nekik. Piac olcsó köpködő nélkül, nem eredeti kelet-európai. Ez paradoxon, akkor tessék bezáratni a piacot is! Így már arra sincsen szükség, a kisnyugdíjasok úgyis kisajátították a tömbház előtti virágost, és ott termelik a génkezelt zöldségeiket. A pálinkát is fogkrémből főzik, és társalogni sem szeretnek senkivel. Ki védi meg a kocsmalakók érdekeit, hol vannak a kocsmaombudsmanok?
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!