Történelmi jelentőségű előrelépésnek nevezhetjük azokat a kölcsönös politikai gesztusokat, amelyeket Magyarország és Szerbia gyakorolt az elmúlt napokban.
2013. június 26., 20:322013. június 26., 20:32
A múlt héten a belgrádi parlament rendkívüli ülésen fogadott el elítélő nyilatkozatot a délvidéki magyarok ellen 1944–1945-ben elkövetett vérengzésekért, a szerb kormány pedig hatályon kívül fogja helyezni a kollektív háborús bűnösséget kimondó II. világháborús határozatot, amely vajdasági magyar településekre is vonatkozott. Áder János államfő tegnap bocsánatot kért a szerb parlamentben azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban, majd szerb kollégájával közösen fejet hajtott a második világháború alatt és után Csúrogon kivégzett ártatlan magyar és szerb áldozatok emléke előtt.
Mindezek alapján még korai lenne kijelenteni, hogy eljött a magyar–szerb megbékélés ideje, hogy megszűnnek a délvidéki magyarokat ért, az elmúlt hónapokban elszaporodott atrocitások, vagy hogy Belgrádban nem követik gyanakodva a Vajdaság egyre szélesebb körű autonómiáját. (Amelytől Erdély hőn áhított önrendelkezése jelentősen lemarad.) És persze azt sem szabad elfelejteni, milyen politikai konjunktúra, az uniós csatlakozási tárgyalások diktálta megfelelési kényszer közepette jutott el Szerbia oda, hogy kimondja, amit a vajdasági magyarok hetven éve várnak, hogy nem tekinti bűnös nemzetnek a közösséget.
Ettől függetlenül a szerb–magyar közeledés mintaként szolgálhat a Balkán, Kelet-Közép-Európa többi országa számra. Hiszen a 20. század vérzivatarai megannyi sebet ejtettek a térség népei körében, amelyek máig nem gyógyultak be. És ez alól Erdély sem kivétel, ahol igazából évtizedek elteltével sem sikerült feldolgozni például a köröstárkányi, szárazajtai, illetve ippi és ördögkúti vérengzések emlékét, amely sötét folt a román és magyar történetírás számára. Viszont mindkét nép számára felérne egy megbocsátással, ha sikerülne szembenézni a múlttal, ami azonban csakis kölcsönösen lehetséges. Hasonló példákért eddig messze, az éppen idén ötvenéves francia–német megbékélésig kellett menni, most viszont elég lenne elindulni a szerbek és magyarok által kitaposott ösvényen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!