2011. március 17., 09:392011. március 17., 09:39
Valamennyi közös nevezője, hogy pártpolitikai szempontok határozzák meg a dolgok előremenetelét, pontosabban azok egy helyben topogását, ahelyett hogy pártpolitikai szempontoktól függetlenül, vagy ilyen esetekben azokat összehangolva a közös szülőföld fejlesztése állna mindenekfelett. És mindenek szeme előtt. A Gyilkostóhoz kapcsolódó idegenforgalom huszonegyedik századi, egyáltalán vendégcsalogató és -marasztaló szintre való emelése kapcsán (is) terjedő gyilkos kór azt sejteti, hogy a kormányzati szerepben, tehát az akár belföldi, akár uniós forrásokhoz könny(ebb)en hozzáférő RMDSZ erőpolitikát folytat.
Mert a Hargita megyei tanácselnök ajánlata – miszerint hozzanak létre közhasznú társulást a még hiányzó pénz megszerzéséhez – tulajdonképpen azt a változatot is magában hordozza, hogy az RMDSZ vezetése alatt álló megyei önkormányzat részvétele nélkül is léteznek és – mai divatos szóval élve – lehívhatók a szükséges források. Másrészt: ha valóban igaz, hogy az MPP-s polgármester vezette Gyergyószentmiklós költségvetése – akárcsak a szintén MPP-s polgármester által vezetett Baróté – évről évre csökken, legyen szabad ebből kiolvasnom a hargitai és háromszéki, RMDSZ-es vezetés alatt álló megyei tanácsok abbéli szándékát, hogy a helyi keretek faragásával próbálják csorbítani az ellenzékiek népszerűségét.
A politikának ez nyilvánvaló velejárója, csak az a baj, hogy ez a fontosabb, és nem az adott helységek/vidékek fejlődése, lakosságának jobb léte és jobb közérzete. Fogadok, hogyha Gyergyószentmiklósnak ma RMDSZ-es polgármestere lenne, közhasznú társulás nélkül sem lenne akadálya a szükséges források meglelésének. Vidékeink fejlesztése márpedig a kötelező közös nevező csoportjába tartozik. Mert a szülőföldnek s azon utódainknak akkor is létezniük kell, amikor mi, RMDSZ-estől és MPP-stől már rég nem leszünk. A szülőföld felvirágoztatását különben is mind az RMDSZ, mind az MPP zászlajára tűzte. Hasznosabb volna tehát nem ragozni, hanem tenni érte.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!