2009. december 30., 12:432009. december 30., 12:43
A politika terén az RMDSZ illetékeseinek egyelőre édes teherrel kell megküzdeniük: azt kell kibrusztolniuk, hogy a szövetség magyar érdekeltségű megyékben kapja meg a kialkudott prefektusi, alprefektusi tisztségeket.
Igaz, hogy az RMDSZ korábban a prefektusi tisztség decentralizáció jegyében történő eltörlése mellett tört lándzsát – ám remélhetőleg az Ami ellen nem tudsz küzdeni, annak állj az élére! elv jegyében megvívandó küzdelemben sikerül nem csupán az RMDSZ számára, de összmagyar szempontból is kedvező helyzetet kivívni.
A pozíciók elosztása amúgy még a legkisebb gond – 2010 a folyamatos kampány miatt elodázott megszorítások éve lesz, így a kormánynak a bér- és nyugdíjbefagyasztások, elbocsátások, megvont juttatások miatti elégedetlenséggel is meg kell birkóznia.
Most eszünk ágában sincs demagóg szónoklatokat rögtönözni a szociálisan érzéketlen kabinetről, hiszen a gazdaság helyzete megköveteli a kiadások visszafogását – de hogy nem lennénk a kormány helyében, amikor szembe kell néznie az elégedetlenkedőkkel, az is tény. Igaz, egyszerű állampolgárként sem lesz minden fenékig tejföl. Persze vészmadárkodásból is megárt a sok – pláne így szilveszter előtt. Úgyhogy az olvasóknak és magunknak azt kívánjuk: az új évben azért a lehető legkevesebb legyen a gond és a teher.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.