2010. július 13., 10:562010. július 13., 10:56
Most azonban még van, és olyannyira tömegesen található bármelyik erdő aljában, hogy még az úgynevezett „kocagombászók” – amilyenné vedlettem én is az utóbbi időben – tele kosárral és sikerélménnyel térhetnek haza. Mert a gombászatnak is varázsa van, akárcsak bármilyen tevékenységnek, amit a természetben végezhet az ember. Ugyanis a moha alól virító rókagombák, galambgombák, sereges tölcsérgombák élénk színükkel egyre beljebb csalogatják az embert a rengetegben, és miközben a kosár telik a zamatos gombákkal, az erdőjáró ingyenes koncerten vehet részt. Mert ahhoz fogható muzsikát még a Top 10-es első helyén lévő együttes sem produkál, mint amire képesek a csalogányok, fülemülék, rigók, tücskök patakcsobogás „alapritmusra”. Többek közt emiatt szeretek gombászni, egyetlen gond, hogy az utóbbi időben ritkán adódik erre alkalmam. Na de utóbb úgy hozta a sors, hogy öcsémet kértem meg, vigyen el az autójával a Bucsin-tetőre riportot készíteni, aztán hazafelé jövet „bebújtunk az erdő alá”, hogy „kicsit vallassuk meg a bokrok alját”, ahogy az öcsém mondta. A hirtelen adódott lehetőségtől fellelkesülve fogtam hozzá a „vallatáshoz”, hiszen még néhány évvel ezelőtt bőszen jelentettem ki magamról: ha két gomba van az erdőben, az egyiket biztos megtalálom. Természetesen nem számoltam azzal, hogy biz’ ám az erdő „megbünteti” a hozzá hűtleneket, száraz avart, mohát borít ízletes csemegéire, hogy nehezebben bukkanjon rájuk az illető. Az erdőhöz hűségesekkel viszont messziről szembemosolyog az avar vagy moha alól a gomba. Csak ez történhetett azon a késő délutánon, ugyanis ahol én már eljártam, az öcsémmel bizony szembemosolyogtak a gombák, előlem pedig elrejtőzködtek. Miközben öcsém szatyra csak amúgy telt gombával, én elvétve találtam egyet-egyet. Meg is állapította az öcsém: „érdemes veled menni gombászni, mert akkor is megtelik a szatyor, ha csak azt szedem össze, ami mellett te elmész.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok