2009. január 19., 00:022009. január 19., 00:02
Csak ha ezt végiggondoljuk, akkor érezhetjük meg, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Ha belegondolunk, nem volt ez mindig így. Nem is kell nagyon öregnek és nagyon falusinak lenni ahhoz, hogy emlékezzünk olyan időkre, amikor a kertben termett meg a család téli krumpliszükséglete. A pincepolcon ráncosodott a jonatánalma, amikor a tyúkólból behozott tojásból készült a rántotta, és ha hús kellett az asztalra, hát felküldték a gyereket a padlásra a füstölt sonkáért, vagy levágtak egy tyúkot, egy nyulat. Akkoriban a cserépkályhában is egy-egy elöregedett gyümölcsfából aprított tüzelő ropogott. Az ember tudta, hogy önmagára van utalva, és ha gondoskodik magáról, nagy baj nem érheti. Ma nem tudhatja, mégis tud élni. Nem határozza meg a mindennapjait a bizonytalanság, nem küszködik emiatt álmatlansággal. Megannyi dolog létezését természetesnek veszi, pedig voltaképpen nem az. Mint a csecsemő, aki úgy érzi, jár neki az anyatej, a tiszta pelenka, a szülők babusgatása, csak akkor veszi észre, hogy ezek nem maguktól vannak, ha egyedül marad. Az ember lassan csecsemővé vált a modern világban, elvesztette önálló túlélőképességét. Az életünk tulajdonképpen a bizalomra épül. Annak minden pillanatában arra építünk, hogy van villany a csatlakozóban, működnek a háztartási gépek, jön a víz a csapon, duruzsol a gázkazán. Bízunk a dolgok működésében. Talán nem is baj, ha egy-egy, a mostanihoz hasonló gázkrízis egy kicsit megingatja a bizalmunkat, és felébreszti bennünk az egészséges életösztönt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok