2009. január 28., 00:402009. január 28., 00:40
A Timosenko–Juscsenko párosnak amúgy Gyurcsány Ferenc is fogalmazhatja a köszönőlevelet, hiszen a gázválság nyomán kialakult helyzetben most lehetőséget kapott arra, hogy Magyarországot a Nabucco-ügy motorjaként tüntesse fel, és a tanácskozás rendezőjeként, a folyamat beindítójaként tetszelegjen, besöpörve ezzel a nemzetközi közösség elismerő hátbaveregetéseit – és persze esetleg egy-két százalékkal többet az MSZP-nek az EP-választásokon. A vezeték megépítéséhez azonban a mostani tanácskozás csupán szükséges, de nem elégséges feltétel. Már csak azért sem, mert Putyin orosz kormányfő és Medvegyev (a névazonosság nem véletlen!) Gazprom-vezér kijelentései ellenére, hogy a Nabuccót nem tekintik a Déli Áramlat vetélytársának, az orosz földgázcég illetékesei lelkesen ügyködnek az üzbég és türkmén gázkészletek felvásárlásán, hogy kifogják a szelet az EU vitorlájából. Azerbajdzsán és Kazahsztán elvileg támogatja a kezdeményezést, de kérdés, lesz-e elég gázuk – főleg, hogy Kína is érdeklődik. Irán viszont lelkesen pumpálná a gázt – viszont komoly dilemmát jelent, hogy ennek elfogadásával támogatnák az iszlamista rendszert. (Persze eljöhet még a gázínségnek az a foka, amelyben Teherán mégsem lesz annyira gonosz és antidemokratikus partner). Ráadásul Törökország az EU-csatlakozása érdekében zsarolna azzal, hogy nem engedi át területén a vezetéket. Szóval hasznos, hogy végre érdemben is tárgyalnak a vezetékről, és ezt épp Budapesten teszik – de messze még az az idő, amikor a politikusok tényleg a Nabuccón át érkező gáz lángjánál sütögethetik a pecsenyéjüket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok