2009. január 04., 22:342009. január 04., 22:34
Merthogy nagyhatalom, az nem kérdés: ha katonai téren még nem is sikerült viszszakapaszkodnia a korábbi szintre, energetikai szempontból mindenképpen joggal formál igényt erre a státusra. Az orosz földgáz tartja melegen a közép- és kelet-európai otthonok jelentős hányadát és üzemelteti a gyárak tekintélyes részét. Amúgy pedig a gázcsapok elzárása egy vonakodó, de az érdekszférába visszaterelni kívánt egykori csatlós, azaz Ukrajna megrendszabályozására mégiscsak elegánsabb eljárás, mint egy katonai offenzíva (lásd a tavalyi grúziai beavatkozást), ráadásul olcsóbb, és akár fájdalmasabb is lehet. Európa ráadásul ugyanolyan tehetetlen, mint a Grúzia elleni orosz agresszió esetében – nem mintha amúgy annyira aggódna amiatt, hogy az ukránok a vita elhúzódása esetén esetleg mínusz tíz fokos lakásokban vacoghatnak, hiszen elég baja van a saját földgázszükségletek biztosításával. Amihez bizony nem árt jóban lenni Moszkvával – bár az is borítékolható, hogy egy Németországgal vagy Lengyelországgal szembeni nézeteltérés esetében azért hosszabb lenne a tárgyalási időszak, és a Gazprom (illetve a Kreml) nem nyúlna azonnal a csapokhoz. A mostani, Ukrajnával szembeni gesztus ugyanakkor az ukránok jobb belátásra térítése mellett mindenképpen jó arra, hogy mindenkinek eszébe juttassa: tetszik, nem tetszik, ebből a szempotnból továbbra is függő viszonyban vagyunk Moszkvával szemben. Kérdés, ennek nyomán mennyire erősödik a függés csökkentésére irányuló valós intézkedések iránti hajlandóság. Ha ugyanis az illetékesek részéről továbbra is csak a szájkarate zajlik a megújuló energiaforrások felkutatásának fölöttébb szükséges voltáról, akkor tíz–tizenöt éven belül a mostaninál jóval nagyobb gáz lehet. Mert ha Moszkva újra befűt, annak még a legnagyobb januári zegernyében sem fogunk örülni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok