2008. december 19., 16:342008. december 19., 16:34
A bíróság döntése azért üdvözlendõ, mert enyhén szólva taplóság, ha állampolgárok egy csoportja olyan egyenruhát ölt, amitõl úgy néz ki, mintha átmenet lenne vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvû abrakolója és egy sújtólégnyomást szenvedett nyilas keretlegény között, és utcára vonul. Majd lengetni kezd egy olyan zászlót, amely, amellett, hogy kétségkívül történelmi lobogó is, mégiscsak egy gyilkos mozgalomra is emlékeztet, és közli, hogy márpedig itten nemzeti önvédelem lesz, és akinek nem tetszik az árpádsáv, az SZDSZ-re szavaz, nem zavarják a homokosok, ne adj’isten, cigánybûnöz, annak lesz nemulass.
Mondom, maga a betiltás ténye dicséretes, hanem az indoklás az kissé meredek. Az ítész ugyanis úgy vélte, önmagában a félelemkeltés mechanizmusa alkalmas lehet mások jogainak megsértésére, csakúgy mint a külsõ megnyilvánulások. Mert akkor ezen az alapon minimum életfogytiglan járna minden horrorfilmrendezõnek és -producernek, hiszen õk elõre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból követik el a félelemkeltést, ráadásul folytatólagosan. Igaz, Alfred Hitchcockot vagy John Carpentert még senki sem látta a Los Angeles-i utcákon terepszínû ruhában, a Konföderáció zászlaját lobogtatva, ostorozni a négerbûnözést, úgyhogy lehet, hogy õk ezért úszták meg.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.