A romániai autósport szereplõit, híveit bizonyára büszkeséggel töltötte el, amikor a korábbi országos ralibajnok Victor Pontából két évvel ezelõtt miniszterelnök lett.
2014. augusztus 17., 20:172014. augusztus 17., 20:17
Azóta bebizonyosodott: nagyon nem ártana, ha Ponta legalább feleannyira konyítana a kormányzáshoz, mint az autóversenyzéshez. Csak hát az a baj, hogy a miniszterelnöki tisztség többet követel egy másodpilótai szerepnél, a ralizás pedig mindössze az olyan kulcsszavak szintjén hasonlít a gazdaság alakulásához, mint a gyorsulás és lassulás.
Amikor kiderült, hogy az idei második negyedévben az EU szintjén Romániában csökkent a legnagyobb mértékben a gazdaság, Pontából kibukott a másodpilóta, és elintézte az egészet annyival, hogy akkor valamivel lassabban halad az autó.
Helyhiány miatt nem térünk ki most arra az önmagában ugyancsak aggasztó körülményre, hogy a bukaresti statisztikai intézet megpróbálta eltusolni a hanyatlás tényét, amelyről a romániai közvélemény az Unió statisztikai hivatalától szerzett tudomást. Inkább rögzítjük, hogy a mostani mélyrepülés egyes-egyedül az elhibázott kormányzati gazdaság- és pénzügyi politika eredménye.
A Ponta-kabinet nevéhez szinte semmiféle számottevő állami beruházás nem fűződik, ezek volumene még a válság idején végrehajtott beruházásokét sem éri el. Ezzel párhuzamosan az év első felében tíz százalékkal csökkent a külföldi tőkebefektetések értéke, a hazai tőke pedig megrettent az idén foganatosított adóemelések miatt.
Kiderült, az oszlopadónak csúfolt infrastrukturális illeték és az üzemanyagokra kivetett extra jövedéki adó elenyésző többletbevételt hozott az államkaszszába, közvetve viszont jelentős kárt okozott a nemzetgazdaságnak. És mi erre az államfői posztra pályázó Ponta válasza? Az egyértelmű kampányfogásnak szánt nyugdíjjárulék-lefaragás, a törlesztőrészletek kifizetésének elodázása, továbbá több tízezer nyugdíjas és kismama pénzügyi amnesztiája.
A gazdasági viszszaesés elkerüléséhez és az áhított növekedéshez azonban ennél sokkal több kell, először is a kormány gazdaságpolitikájának újratervezése. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy az a hang, amelyet a kormányfő dübörgésnek vél, nem más, mint az első jele annak, hogy lefulladóban a gazdaság motorja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!