A romániai autósport szereplõit, híveit bizonyára büszkeséggel töltötte el, amikor a korábbi országos ralibajnok Victor Pontából két évvel ezelõtt miniszterelnök lett.
2014. augusztus 17., 20:172014. augusztus 17., 20:17
Azóta bebizonyosodott: nagyon nem ártana, ha Ponta legalább feleannyira konyítana a kormányzáshoz, mint az autóversenyzéshez. Csak hát az a baj, hogy a miniszterelnöki tisztség többet követel egy másodpilótai szerepnél, a ralizás pedig mindössze az olyan kulcsszavak szintjén hasonlít a gazdaság alakulásához, mint a gyorsulás és lassulás.
Amikor kiderült, hogy az idei második negyedévben az EU szintjén Romániában csökkent a legnagyobb mértékben a gazdaság, Pontából kibukott a másodpilóta, és elintézte az egészet annyival, hogy akkor valamivel lassabban halad az autó.
Helyhiány miatt nem térünk ki most arra az önmagában ugyancsak aggasztó körülményre, hogy a bukaresti statisztikai intézet megpróbálta eltusolni a hanyatlás tényét, amelyről a romániai közvélemény az Unió statisztikai hivatalától szerzett tudomást. Inkább rögzítjük, hogy a mostani mélyrepülés egyes-egyedül az elhibázott kormányzati gazdaság- és pénzügyi politika eredménye.
A Ponta-kabinet nevéhez szinte semmiféle számottevő állami beruházás nem fűződik, ezek volumene még a válság idején végrehajtott beruházásokét sem éri el. Ezzel párhuzamosan az év első felében tíz százalékkal csökkent a külföldi tőkebefektetések értéke, a hazai tőke pedig megrettent az idén foganatosított adóemelések miatt.
Kiderült, az oszlopadónak csúfolt infrastrukturális illeték és az üzemanyagokra kivetett extra jövedéki adó elenyésző többletbevételt hozott az államkaszszába, közvetve viszont jelentős kárt okozott a nemzetgazdaságnak. És mi erre az államfői posztra pályázó Ponta válasza? Az egyértelmű kampányfogásnak szánt nyugdíjjárulék-lefaragás, a törlesztőrészletek kifizetésének elodázása, továbbá több tízezer nyugdíjas és kismama pénzügyi amnesztiája.
A gazdasági viszszaesés elkerüléséhez és az áhított növekedéshez azonban ennél sokkal több kell, először is a kormány gazdaságpolitikájának újratervezése. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy az a hang, amelyet a kormányfő dübörgésnek vél, nem más, mint az első jele annak, hogy lefulladóban a gazdaság motorja.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!