2010. február 26., 11:242010. február 26., 11:24
Persze az ilyesmi bármely párttal előfordulhat, hiszen van az úgy, hogy a régi frusztrációk, a sorozatos kudarcok, a rövid, de dicstelen kormányszereplés megszakította hosszas ellenzéki lét miatti csalódottság nyomán elválnak a régi politikai harcostársak útjai.
Csakhogy ez a „független” frakció olyan furcsa képződmény, ami úgy van, hogy nincs is. Merthogy épp csak függetlennek nem nevezhető: a kormányzó koalíciónak is tagja, sőt a frakcióvezető Gabriel Oprea személyében minisztere is van. Úgy viselkedik tehát, mint egy létező párt parlamenti képviselőcsoportja, anélkül azonban, hogy pártháttérrel rendelkezne.
És éppen ezért jön kapóra a jelenlegi hatalomnak: a pozícióra kiéhezett, korábbi pártjukkal szemben bosszúra éhes honatyák mohóságát kihasználva kormánytisztségek felajánlásával a maga oldalára állítja őket. Mindezek ismeretében nem is tűnik annyira képtelenségnek az a felvetés, hogy a PDL tudatos aknamunkát folytat a PSD-n belül, hogy lassan, de biztosan felszalámizza a számára legveszélyesebb – mert vele gyakorlatilag azonos támogatottságot élvező – ellenfelet.
Ezáltal pedig fenntartja, sőt legitimálja azt a politikai anomáliát, amit az álfüggetlen frakció léte jelent. Mindez a parlamentarizmus, a képviseleti demokrácia megcsúfolása a házszabály joghézagainak kihasználásával a kormány hatalmának bebetonozása érdekében. Így Victor Ponta feladata szinte teljesíthetetlen: úgy kellene kibékítenie egymással a torzsalkodó PSD-s csoportokat és a duzzogó politikusokat, hogy a másik oldalról közben folyamatosan zengenek a kormánytisztségekkel kecsegtető szirénhangok. Kudarca nemcsak a PSD végét, hanem – ha a „kinn is vagyok, benn is vagyok” életérzés a PNL-s honatyák közül is egyre többet megfertőz – a valós ellenzékiség ellehetetlenülését is jelentheti.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok