HIRDETÉS
A hatalom birtokosai nem kívánnak lemondani, semmibe veszik a tüntetők akaratát, népszerűtlenségük ellenére görcsösen ragaszkodnak bársonyszékükhez. Mindez azért történik, mert még túl fiatal demokráciákról beszélünk – mondanák kórusban a nyugati elemzők. A média felháborodásának adna hangot Berlinben, Párizsban, s az érintett államoknak az Európai Unióból való kipenderítését követelnék Stockholmban, de főleg Hágában. A brüsszeli intézmények egymást taposva igyekeznének elítélni az „európai szellemiséget” semmibe vevő autokrata vezetőket, akik tudatosan számolják fel a demokráciát.
Ehhez képest mit látunk? Senki nem rendeli az Európai Parlament plénuma elé Emmanuel Macront, sőt a sárgamellényesek akcióit távolságtartóan tálalja az európai sajtó. Félreértés ne essen, én is úgy gondolom, hogy a háborús állapotokat nem lemondással, hanem a tárgyalásokkal kiegészülő rendteremtéssel kell megoldani. Macronról most derül ki igazán, rátermett államférfi-e vagy csak egy szemfüles politikus? Amíg a liberalizmus népszerűsítéséről, más országok vezetőinek valamiféle érthetetlen felsőbbrendűségi pozícióból való kioktatásáról volt szó, valósággal sziporkázott Európa önjelölt megmentője. De most picit bonyolultabb a helyzet. A már a tiltakozási hullám kezdete előtt népszerűtlenségi csúcsokat döntögető Macronnak jóformán az egész francia középosztályt kell meggyőznie arról, hogy az életszínvonal csökkenésével járó reformjainak van értelmük.
Mi itt, az euroszkeptikusnak kikiáltott Kelet-Európában a kéjes káröröm helyett Franciaország stabilitásában reménykedünk. Ami jelenleg csak Macron sikeres válságkezelésével valósulhat meg. Az öreg kontinensnek, a megfáradt Uniónak a lehető legrosszabbkor jött a francia káosz. Angela Merkel német kancellár kilátásba helyezett távozásával, a brit hátraarccal, a Brexit okozta megpróbáltatásokkal, az integrált EU-t és a szuverén tagállamok unióját szorgalmazók egyre mélyülő harcával, a Nyugat–Kelet szembenállás kiéleződésével vág neki az EU a jövő évnek, amely előbb európai parlamenti választásokat, ezt követően pedig egy új Európai Bizottságot is hoz. És akkor még nem beszéltünk a harcias és kiszámíthatatlan Trumpról, a cinikus játszmákkal terjeszkedő Putyinról, a folyamatosan erősödő Kínáról.
Mondhatni a történelem sodrásának közepén találja magát január elsejétől a júliusig uniós elnökké avanzsáló Románia. Nem biztos, hogy ebből sokat fog érzékelni Dăncilă vagy Johannis. Az ő feladatuk a tárgyalásokat követő vacsorák során felszolgált borok megfelelő minőségének biztosítása és a repülőtérről érkező vendégek zökkenőmentes szállítása lesz csupán. De legalább testközelből követhetik az Európai Unió vergődését.
Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy kézdivásárhelyi éjszakai buliban a mai tusványosi tábor ötlete magyarországi és erdélyi fiatalok között, akik később a két ország magyar politikai elitjének tagjaivá váltak.
Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos hajlamáról szóló vélekedés minden alapot nélkülöző humbug csupán, azt mondhatnánk, a kormányzó román szociáldemokraták ugyanúgy a vesztükbe rohannak, mint a norvégiai lemmingek.
Talán sokan már el is feledkeztek róla, olyan régóta húzódik a Hargita és Neamț megye közti határvita. Hargita Megye Tanácsánál nem felejtettük el, és már tíz éve is emlékeztettük rá a gyergyószentmiklósi városvezetést, hogy teendője van az ügyben.
Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Többféle kerek évforduló kapcsolódik az idei esztendőhöz. Harminc évvel ezelőtt fogalmazódott ...
Ha nem lennénk tisztában vele, hogy a barátságos rágcsálóféle úgymond öngyilkos ...
Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál ...
