JEGYZET – Sokak szerint kényelmesebb, sőt egészségesebb lehajtott fejjel élni, mert azt úgymond a kard nem csapja le olyan könnyen.
2014. augusztus 12., 19:432014. augusztus 12., 19:43
Biztosan van ebben a filozófiában valami, nem tudom, nem próbáltam, a magam részéről jobban szeretek emelt fővel járni. A baj csak az, hogy egy ideje ez a fajta utcai járkálási mód már nem az én kizárólagos döntésem: kényszerítenek arra, hogy mindvégig lesunyt fejjel menjek.
Tévedést elkerülendő, nem diliztem be hirtelenjében, nem képzelem magam valamiféle középkori fogolytáborban, ahol hatalmas pallosokkal ólálkodnak a szerencsétlen rabok mögött, s aki fejet merészel emelni, annak huss, máris üresen meredezhet a nyaka. Nem, nincsenek ilyen kényszerképzeteim, csakhogy a szülővárosomban napról napra szemmel láthatóan romlik a járdák és úttestek állaga.
Ez utóbbiakat még javítgatják, ha fejetlenül is és nem ütemesen, de a járdák életveszélyesek. Szóvá tettem már néhányszor, és szóvá tették még nagyon sokan, akik a járdákat szó szerint, rendeltetésszerűen járkálásra használják, nem pedig átabota parkolásra. De hiába, minden erre a témára fecsérelt szó és betű a nagy semmibe száll el. Mert akiket illetne, azok még az egyik saroktól a másikig sem mennek végig gyalog, kizárólag csak négy keréken.
A legbosszantóbb, hogy mostanában nagy garral nekiláttak a turistatoborzónak, arra viszont nem gondolnak, hogy ha valaki vagy valakik egy ismeretlen várost szeretnének megnézni, akkor nem autóval fognak végigszlalomozni a városközpontban hegyén-hátán parkoló kocsik között, hanem kényelmesen sétálgatva nézelődnének.
De hol is sétálhatnának kedvükre?! A belvárosban semmiképp. A töredezett, süppedékes járdákon, az itt-ott kilyukadt hídon, az el nem dolgozott járdaszegélyeken életveszélyes a közlekedés. A város szívében felállított ülő bronzfiúk csoportjához például csak a legnagyobb figyelemmel lehet eljutni, még a legszárazabb időben is, hát még ónos esőben vagy hólatyakban! Hogy nem veszi észre már egyszer valaki, aki útjavítókat is tudna küldeni azonnal a helyszínre?!
És a főutca sok töredezett, alattomosan előkandikáló köve?! Egy bokaficamhoz éppen elég. Egyébként pedig a helyi adófizető és máshonnan érkező turista járjon csak leszegett fejjel, mintha tisztelegne a városvezetés hanyagsága előtt vagy épp a settenkedő pallostól félne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!