Most már nincs kecmec: a háromszéki székelyeknek akkora polgári öntudatuk lesz, hogy bele se fér majd a megyébe.
2014. január 31., 16:192014. január 31., 16:19
Nem ám holmi jogvédő civil szervezet vagy a felelős állampolgári magatartást hirdető politikus jóvoltából, hanem egy olyan állami intézménynek köszönhetően, amelynek első nekifutásra nem tulajdonítanánk jelentős szerepet a polgári öntudatra nevelésben.
A fogyasztóvédelmi hatóságról van szó, amelynek illetékesei sajátos módszertől remélik felhorgasztani a felelős civil érzületet. Az illetékesek az „Ébredj, román!” kezdetű román himnusz első szakaszát szögezték föl a megyei fogyasztóvédelmi hivatal székházának homlokzatára, két román zászló kíséretében, a hivatalos indoklás szerint egyrészt azzal a céllal, hogy tisztelettel adózzanak a nemzeti jelképek előtt, másrészt viszont azzal a szándékkal, hogy a harcias, pattogós indulóval arra biztassák a helyi lakosokat: térjenek magukhoz az apátiából, és ne féljenek feljelenteni a pocsék szolgáltatást nyújtó intézményeket a fogyasztóvédelmi hatóságnál.
Szó sincs arról, hogy tiszteletlenek akarnánk lenni a román nemzeti jelképekkel szemben. Viszont el bírom képzelni, hogy milyen hatással lesz a kezdeményezés a helyi magyar közösségre. Azt nagyjából elhiszem, hogy a székelyekben igencsak felhorgad az indulat amiatt, hogy ezzel az újabb gesztussal is megpróbálják az orruk alá dörgölni, miszerint itt Románia az úr, de hogy ettől nem fognak tömegével a fogyasztóvédelmi hatóságra rohanni, hogy feljelentést tegyenek az avasan eladott csokoládé vagy a túl gyorsan kilyukadó nadrág miatt, az is borítékolható.
Ha esetleg mégis fölkerekednének, és tucatjával indulnának meg a fogyasztóvédelem épülete felé, az inkább azért lenne, mert teleszaladt a zsákjuk azzal, hogy miközben az ő hagyományos, vagy új, de a közösség által elfogadott jelképeik elleni hadjáratba a román állami hatóságok annyi pénzt és energiát ölnek, hogy abból lassan egy székelyföldi autópálya-szakasz is megépülhetne, folyamatosan az orruk alá dörgölik, hogy nekik bizony mindig és minden körülmények között ájult hódolattal kell adózniuk a román szimbólumok előtt.
Külön izgalmas, hogy a jelképharcot egy olyan állami hatóság mérgesíti tovább, amelynek elvileg semmi köze nem kellene hogy legyen a politikai egymásnak feszüléshez. Úgyhogy most azért vagyok tanácstalan, mert nem tudom: kinél kell panaszt tenni, ha a fogyasztóvédelmi hatóság végzi kifogásolható módon a feladatát?
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!