2012. július 19., 10:122012. július 19., 10:12
Hiszen a román balliberális kormány politikai randalírozása a reméltnél is nagyobb nemzetközi bírálatözönt indított el, a Bukarestre meredő szigorú tekinteteket pedig soha jobbkor nem lehetne végre bajos dolgainkra is ráirányítani.
A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében hozott, súlyos következményeket előrevetítő bírósági ítéletnél egyértelműbb jogtiprást nem is kell keresni. A június végi alapfokú döntés – amely szerint három év letöltendő börtönbüntetést kapnak azon restitúciós bizottság tagjai, amely a sepsiszentgyörgyi kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak – egy olyan konkrét antidemokratikus intézkedés, amely az Európai Bizottság által keményen bírált román igazságszolgáltatás visszaéléseinek mintapéldája.
Az RMDSZ és a magyar kormány azonnal szolidaritást vállalt a bizottság tagjaival, az Erdélyi Református Egyházkerület koncepciós pert emleget, és a többi történelmi egyházzal közösen megfogalmazott, a visszaállamosítás ellen tiltakozó állásfoglalásában leszögezi, az erdélyi magyar egyházak és a román állam közötti viszony továbbra sem rendezett. Miközben többen már utcára vonulva tüntettek az okozott sérelem ellen, kezdetét vette a diplomáciai harc is: Tőkés László, majd Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők levélben kértek segítséget Viviane Reding európai bizottsági alelnöktől.
Persze tudjuk, hogy ez még nem jelent semmit: hasonló panaszlevelek tucatszámra érkezhetnek a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős főbiztos postaládájába. A Romániára irányuló kiemelt figyelem azonban remélhetőleg átírja az uniós prioritáslistákat, így joggal bízhatunk abban, hogy végre minket is meghallgatnak, és legalább válaszra méltatnak. Ez pedig – az Unió által tanítottak szerint – számunkra csakis kedvező lehet.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.