2010. január 18., 10:302010. január 18., 10:30
Azt pedig a szocdem-soviniszta kormány eddigi viselkedését ismerve nem nehéz megjósolni, hogy a Robert Fico vezette kabinet melyik kategóriába tartozik majd. Pláne annak nyomán, hogy most nyeregben érezheti magát: pártja, a Smer toronymagas esélyesnek számít a választások megnyerésére, ráadásul a baloldali szolidaritás- és egyenlőségeszme nagyobb dicsőségére az Európai Szocialista Párt is visszafogadta a soraiba, annak ellenére, hogy két fasiszta párttal kormányoz közösen, és hogy képes volt egy olyan jogszabályt elfogadni, mint a nyelvtörvény. (Igaz, abban végső soron egy bizonyos szempontból nézve nem sérül az egyenlőség elve, hiszen minden szlovák állampolgárt egyenlő mértékben jogosít fel az államnyelv használatára).
Az pedig szinte borítékolható, hogy Fico, illetve külügyminisztere, Miroslav Lajcák az európai szocialisták döntését is felhozza majd annak alátámasztására, mennyire szalonképes a nyelvtörvény, miközben a felvidéki magyarok két pártja a választási elkőkészületek jegyében éppen egymás szorgalmas ekézésével foglalatoskodik. A kilenc évvel ezelőtt a magyar státustörvény kapcsán megszületett bizottsági állásfoglalás utóélete jelzi, melyek a kilátások a nyelvtörvény kapcsán. (Nem mintha a kirekesztő szlovák jogszabályt amúgy egy lapon lehetne emlegetni a jogvédelem kiterjesztésére hivatott státustörvénnyel).
Akkor a 2002-es magyarországi kormányváltás nyomán hivatalba lépő új kabinet kellett ahhoz, hogy a konfliktusok elsimítása érdekében „európai szellemben” átszabja a törvényt, és most is az a helyzet, hogy csak egy új pozsonyi kormánytól várhatjuk a nyelvtörvény módosítását. Persze a kormányfőt várhatóan továbbra is Robert Ficónak hívják majd, de ha Ján Slota nemzeti pártját és Vladimir Meciar alakulatát sikerülne kigolyózni, és a Smer új összetételű koalíció megkötésére kényszerülne, legalább a változás reménye meglenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok