Azt persze az összes kormányilletékes folyamatosan mantrázza, hogy az oltás az egyetlen megoldás, azonban az embereket oltakozásra ösztönző, konkrét intézkedések tervéről nem, vagy csak alig hallani. Mindez olyan körülmények között zajlik, hogy a járvány Európa egyre több országában ismét berobbanóban van, a franciák már közölték is, hogy náluk elkezdődött a negyedik hullám, míg a britek a növekvő esetszámok ellenére is lazítottak – igaz, ezt a jó átoltottságú mutatók mellett a jelek szerint nyugodtan meg is tehették. Romániában viszont éppen arról van szó, hogy úgy akarnak augusztus elsejétől ismét lazítani, hogy a népesség védettsége legfeljebb 44 százalékos – ráadásul nagy részük olyan, aki a fertőzés egy korábbi vírusvariáns okozta formáján esett át, így kitettebb a delta variánsnak az oltottaknál.

Félreértés ne essék: egyáltalán nem vagyok lezáráspárti, én magam is azt szeretném, ha a lehető leghamarabb az összes korlátozást feloldanák. Csakhogy ehhez az összes mérvadó egészségügyi szakember egybehangzó véleménye szerint az szükséges, hogy legalább az emberek 70 százaléka beoltassa magát, ezzel ugyanis komoly esély nyílik a közösségi immunitás kialakulására. A kormány viszont néhány vérszegény, senkihez el nem jutó kampányvideón és az oltás fontosságának folyamatos ismételgetése mellett vajmi keveset tesz az átoltottság növelése érdekében.

Persze üdvözlendő, hogy a tervek szerint a beoltatlan egészségügyi dolgozóknak kötelezően teszteltetniük kell majd magukat, és a tesztet saját zsebből kell fizetniük, illetve hogy különféle tombolákat vagy vakcinalottót szerveznének az oltást felvevők között. Csakhogy az oltások elleni uszítás okozta kár mértéke alapján ez aligha ígérkezik elegendőnek. Azonban Florin Cîțu miniszterelnök tűzzel-vassal tiltakozik még a gondolata ellen is annak, hogy legalább bizonyos csoportok számára kötelezővé tegyék a vakcinákat, ehelyett a lazításokról beszél az újabb járványhullám küszöbén.

Nagyon úgy tűnik, hogy Cîțu az oltási kampányt – illetve annak beáldozását – is bedobta a vezető kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöki tisztségéért folytatott küzdelemben, és többek között azzal is meg akarja nyerni a tisztújító kongresszusra érkező oltásszkeptikusabb vidéki pártküldötteket, hogy nem forszírozza a nagyobb átoltottsághoz vezető intézkedéseket – miközben a szavak szintjén ő maga is folyton azt hajtogatja, hogy a járvány terjedése ellen az oltás az egyetlen megoldás.

Ez a következetlenség azonban visszaüthet. Hogy a lakosság jelentős része továbbra is szkeptikus a járványveszéllyel és az oltás szükségességével kapcsolatos kormányzati kommunikációval szemben, pontosan annak az eredménye, hogy a politikum hitelessége az utóbbi időkben még jobban megkopott, pedig korábban sem verdeste az eget. Sokan inkább hisznek az összeesküvés-elméleteket gyártó sarlatánoknak, mint az egészségügyi szakembereknek, csak azért, mert utóbbiak véleményét a politikusokhoz kapcsolják. Ilyen körülmények között, ha már maga a kormány is elismeri, hogy az oltás az egyetlen megoldás a járvány terjedése és a fertőzés súlyos, akár halálos formái ellen, a kabinetnek mindent meg kellene tennie annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül minél többen megkapják a vakcinát.

Ha már a franciákat amúgy is százötven éve kritikátlanul majmolandó példának tekintik, most is követhetnék az ottani precedenst. A párizsi kormány ugyanis nem lacafacázott: az egészségügyi dolgozók számára kötelezővé tette a vakcinát, utazni, vendéglátóhelyre, színházba vagy múzeumba pedig csakis védettségi igazolvánnyal lehet bejutni.

Persze a hirtelen öntudatossá váló oltásellenesek közül ezt sokan az egyéni jogaik korlátozásaként panaszolnák fel. És normális esetben valóban minden joguk meglenne arra, hogy olyan ökörségekben higgyenek, miszerint az oltással Bill Gates chipet akar juttatni a szervezetükbe. Amikor azonban ezzel mások – a többi oltatlan és a krónikus betegek, vagy az oltást egészségügyi okokból felvenni nem tudó ember – egészségét és életét veszélyeztetik, már nem az ő egyéni jogaikról van szó. Amíg azonban maga a miniszterelnök adja alájuk a lovat a következetlenséggel és a politikai célokat szolgáló kétkulacsos kommunikációval, addig csupán a saját és a kormány hitelességét csorbítja még jobban. Na és persze az oltási kampány sikerét – ezzel pedig a lakosság egészségét – kockáztatja.