2010. március 01., 09:542010. március 01., 09:54
Mindez annak kapcsán vált ismét aktuálissá, hogy az Emil Boc PDL-elnök vezette, Traian Băsescu államfőhöz közel álló kormány minden előzetes tiltakozás ellenére eltávolította a Kommunizmus Bűneit Viszgáló Intézet éléről a még a PNL-kormány idején kinevezett Marius Opreát, és két, az államfőhöz közel állónak tartott személyt kinevezve a helyére, az intézményt összevonta a száműzöttek ügyeivel foglalkozó intézettel.
Mindez nem csupán azért elgondolkodtató, mert a PDL-t a háttérből irányító Băsescu a jelek szerint szeretné, hogy a kommunizmus elítélése a saját homokozója legyen – emlékezhetünk: államfői bizottságot hozott létre a most az új intézményben pozícióhoz juttatott Vladimir Tismăneanu vezetésével, hogy összeállítsanak egy, a kommunizmust pellengérre állító jelentést, amelyet ő maga ismertetett a parlamentben – , hanem azért, mert a PDL gyakorlatilag utódpártnak, az 1989 előtt uralkodó kommunisták örökösének számít. Hiszen a 90-es évek elején vált ki a Ion Iliescu vezette posztkommunista Nemzeti Megmentési Frontból.
Ennek tudatában némileg aggasztó, hogy egy olyan párt vonta közvetve saját irányítása alá a kommunista múlt bűneit kutató intézetet, amelynek a szociáldemokraták mellett a legtöbb félnivalója lehet az intézmény esetleges leleplezéseitől. Főleg annak fényében, hogy Herta Müller és Tőkés László szerint is Oprea a legalkalmasabb az intézet vezetésére – márpedig rájuk nehéz azt mondani, hogy ne lennének a kommunistaellenes küzdelem szaktekintélyei. Bocék ragaszkodása az intézet vezetéséhez, illetve az intézmény jogköreinek Oprea által bírált korlátozása jól jelzi, mennyire nem lefutott ügy még a kommunista bűnök feltárása. Az ellenérdekeltek még ma is sokan vannak, és jelentős politikai befolyással rendelkeznek. Ezért a civil társadalomra jókora felelősség hárul annak megakadályozására, hogy az intézet ne váljon érdemi munkára képtelen kirakatintézménnyé. A küzdelem a múlt feltárásáért folytatódik, a frontvonal túloldalán ugyanazok állnak, akik húsz éve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok