2009. február 26., 10:492009. február 26., 10:49
Arra ugye valamennyien emlékszünk, hogy a Năstase-kormány idején beindult sztrádaépítés 2005-ben több mint egy évig szünetelt, miután a hatalomra jutott Tăriceanu-kabinet újratárgyalta a szerződést az amerikai Bechtellel. Nem mellékes, hogy akkoriban Radu Berceanu irányította a közlekedési minisztériumot, az pedig végképp tanulságos, hogy a vezényletével lefolytatott alkudozásnak az lett a vége, hogy a 415 kilométeres autópálya kivitelezésének eredetileg 2012-re kitűzött határidejét egy évvel kitolták, a 2,2 milliárd eurós összköltség pedig több mint a duplájára ugrott. Aztán következett a sorban a liberális Ludovic Orban, aki nagy bőszen a szerződés felbontásával fenyegette meg az amerikaiakat, majd amikor nem tudott engedményeket kicsikarni tőlük, egyszerűen „kiéheztette” őket, mire a Bechtel tavaly szélnek eresztette útépítőit. Végül ismét visszaérkeztünk a demokrata Berceanuhoz, aki folytatja korábbi sztrádahátráltató politikáját, sőt rátesz egy lapáttal: a jelenlegi kormány számára nem prioritás az autópálya, felejtse el mindenki a kampányígéreteket. (Csendben jegyezzük meg, hogy az azóta hatalomra jutott Emil Boc és Mircea Geoană a novemberi választások előtt uszkve 1800 kilométernyi sztráda átadását ígérte 2012-ig). De akkor mi lehet fontosabb a román államnak a gazdaság élénkítését, a befektetők vonzását, munkahelyek teremtését ösztönző infrastrukturális fejlesztéseknél? Sajnos az észak-erdélyi sztráda elmúlt ötéves története azt bizonyítja: a román politikusok számára a hazai úthálózat korszerűsítésének, bővítésének kérdése nem több a választók beetetésénél. Sőt ennél is szomorúbb, hogy alkalmatlanok az ágazat hatékony, a korrupció gyanújától mentes adminisztrálására, amire a legeklatánsabb példa az, hogy Romániában negyven százalékkal drágább egy kilométer sztráda leaszfaltozása a többi európai államokban alkalmazott árfekvéshez képest. Ráadásul ott meg is épülnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok