2009. február 11., 07:442009. február 11., 07:44
Határon innen és túl Marian Cozma tragédiája döbbentett rá minden békeszerető, jóérzésű embert arra: nagyon nincs az rendjén, ha késekkel, kardokkal felfegyverkezett bandák alkothatnak maffiát, grasszálhatnak a nyílt utcán, garázdálkodhatnak szórakozóhelyeken, szedhetnek védelmi pénzt. Az enyingi, veszprémi klánok ténykedése nem helyspecifikus, a gaztetteikről szóló híradások nyomán ugyanúgy végigfut a hideg minden romániai polgár hátán. Ezekbe a bűnözőkbe botlunk Bukarestben és Craiován, Kolozsváron és Brassóban, és hasonló cipőben járunk a tekintetben is, hogy az alvilággal szemben a magyar és a román rendőrség egyaránt képtelen felvenni a harcot. Hajmeresztő, hogy miközben Enying, Siófok lakossága a Sztojka-féléktől retteg, a magyar rendőrség szerint a Balaton-parti városokban nem rosszabb a közbiztonság, mint máshol. Odaát arról folyik a vita, létezik-e cigánybűnözés, hol hibádzik a roma közösség integrációját célzó oktatás- és szociálpolitika. Eközben nálunk a román rendőrség ma is bottal üti a brassói rablógyilkos vagy a ciorogârlai fegyverrablók nyomát, a Boc-kormány harmadik belügyminisztere a bűnözés elleni „erőteljes” fellépést ígéri. Hát ne röhögjük szembe? Csoda, hogy a bűnüldöző szervek ilyen fokú hozzá nem értése mellett magyarok és románok százai beveszik a bukaresti és budapesti média maszlagát, és abban bíznak, hogy majd jönnek Arkan szerb gerillavezér tigrisei, és szétcsapnak a honi maffiózók között? Az elmúlt napokban láttuk: a tehetségét magyar földön kamatoztató román kézilabdázó halála olyan szolidaritást váltott ki a határ két oldalán, amelyre utoljára talán a ’89-es forradalom idején volt példa. Ezzel egy időben a veszprémi tragédia százezrek fejében gyújtott meg lármafát: itt az ideje a társadalmi összefogásnak, amely hatékonyabb tud lenni száz csendőrosztagnál. Tulajdonképpen ez az egyetlen, amitől retteg az alvilág, és ez is a lényeg: féljen a maffia, ne mi. Ha ez sikerül, Marian Cozma halála nem volt hiábavaló.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok