2010. augusztus 20., 11:282010. augusztus 20., 11:28
Mindez annak kapcsán vált aktuálissá, hogy a Franciaországban egyre több problémát okozó, zömmel Romániából érkezett romák hazatoloncolása kapcsán Traian Băsescu román államfő úgy nyilatkozott: a problémát úgy lehet megoldani, ha elegendő számú román rendőr is segít majd francia kollégáinak a rendteremtésben.
A jelenség rendészeti vonatkozásai persze így hatékonyabban kezelhetővé válnak, csak hát a romakérdés jóval több rendészeti problémánál. Ezt Băsescu is jól tudja, ugyanakkor – amellett, hogy megemlíti Románia felelősségét – mégiscsak úgy tűnik, hogy a román hatóságok megpróbálják lerázni magukról a felelősséget, amikor azt mantrázzák, hogy a romakérdés összeurópai ügy, ezért európai szintű programot kell kidolgozni a cigányok integrációja érdekében.
Ez amúgy valóban így van, csakhogy a becslések szerint másfél-két milliós romániai cigányság integrációja elsősorban mégiscsak Bukarest feladata lenne. Jelenleg azonban olybá tűnik, a kormánynak nagyon is megfelel, hogy a romák nem Romániában, hanem Nyugat-Európában okoznak rendészeti problémát, ezért is hivatkozik az államfő arra, hogy az állampolgárok Unión belüli utazáshoz való jogát nem szabad csorbítani, és ezért is küld szívesebben Franciaországba rendőröket.
Csakhogy ez a legkevésbé sem helyettesíti a hazai romaintegrációs erőfeszítéseket, amelyek nyitányaként végre föl kéne mérni, hány cigány is él valójában az országban, majd a romák felzárkóztatására irányuló, következetesen végigvitt célprogramokat kellene kidolgozni, amelyekben el kell ismerni a sajátos kultúrájuk megőrzéséhez való jogot, de azt is egyértelművé kell tenni, hogy alkalmazkodniuk kell a civilizált európai társadalom életformáihoz.
Mindez nem könnyű, megvalósításához pedig valóban szükségesek európai uniós források is, azt azonban nem várhatja el Bukarest, hogy Európa majd helyette megoldja a romániai cigányok helyzetét. Illetve talál majd megoldásokat – például olyanokat, mint most a francia kormány. Csak hát az ilyen megoldásokban sem Románia, sem a romák számára nincs köszönet.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.