2012. október 29., 09:142012. október 29., 09:14
A helyi repülőtér honlapja szerint naponta húsznál több légi utasszállító húz el felettünk kelet-nyugati irányban vagy fordítva. A közelmúltbeli fejlesztések arra mutatnak, hogy a jövőben még több és nagyobb méretű kerozinfaló gépmadár lesz a kincses város légikikötőjének vendége.
Akarva-akaratlanul felvetődik a közlekedésbiztonság kérdése. Valaki nekem ezt így fejezte ki: „Nem felszállni nehéz, hanem a gépet biztonságosan letenni a földre!” Mert mi történne, ha Kolozsvár felett... Csak semmi pánik! Nem arról van most szó, hogy valami őrült kamikaze majd belevezet egy charterjáratot a Szent Mihály-templom tornyába vagy a fellegvári Belvedere Hotel épületébe.
Hanem arra a lehetséges veszélyre figyelmeztetek, amelyet egy landolás közben Kolozsvár központja felett leszállni készülő, túl alacsonyan közlekedő gépen fellépő, súlyos technikai hiba okozhat. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) ugyanis előírja, hogy esettől függően legalább 300 vagy 600 méter magasan kell repülni beépített terület felett. Bár kicsi az esélye, de egy előre nem látható, sajnálatos esemény teljes bizonyossággal nem zárható ki. Jó esetben a pilóta képes csodát tenni, hogy lezuhanó szerkentyűje ne a nagyváros zsúfolt utcáin csináljon fasírtot a tehetetlen járókelőkből, a felrobbanó járművekben ülő autósokból és a katasztrófafilm-szereplővé előlépő utasokból. Csakhogy nem minden pilóta olyan hős, mint az a kapitány, aki három éve New York felett meghibásodott repülőjét letette a Hudson-folyóra, és így mindenkit megmentett. Idén júniusban a nigériai Lagos milliónyi lakosa közé esett le egy gép kettős motorleállás miatt, szomorú következményekkel.
Szerencsé(nk)re lenne egyszerű megoldás, hogy biztosan megelőzzük az ilyen tömeggyilkolós jelenetet. Mi lenne, ha a repülőgép-társaságoknak nyugatról érkező gépei egy kis kanyarral kikerülnék a sűrűn lakott megyeszékhely légterét? Vagy inkább Kolozsvár levegőben felfüggesztett, délibábos repülőgép-körgyűrűjére várnak? Szálljanak hát le a rózsaszínű fellegekből. De ne a mi fejünkre.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.