2012. október 29., 09:142012. október 29., 09:14
A helyi repülőtér honlapja szerint naponta húsznál több légi utasszállító húz el felettünk kelet-nyugati irányban vagy fordítva. A közelmúltbeli fejlesztések arra mutatnak, hogy a jövőben még több és nagyobb méretű kerozinfaló gépmadár lesz a kincses város légikikötőjének vendége.
Akarva-akaratlanul felvetődik a közlekedésbiztonság kérdése. Valaki nekem ezt így fejezte ki: „Nem felszállni nehéz, hanem a gépet biztonságosan letenni a földre!” Mert mi történne, ha Kolozsvár felett... Csak semmi pánik! Nem arról van most szó, hogy valami őrült kamikaze majd belevezet egy charterjáratot a Szent Mihály-templom tornyába vagy a fellegvári Belvedere Hotel épületébe.
Hanem arra a lehetséges veszélyre figyelmeztetek, amelyet egy landolás közben Kolozsvár központja felett leszállni készülő, túl alacsonyan közlekedő gépen fellépő, súlyos technikai hiba okozhat. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) ugyanis előírja, hogy esettől függően legalább 300 vagy 600 méter magasan kell repülni beépített terület felett. Bár kicsi az esélye, de egy előre nem látható, sajnálatos esemény teljes bizonyossággal nem zárható ki. Jó esetben a pilóta képes csodát tenni, hogy lezuhanó szerkentyűje ne a nagyváros zsúfolt utcáin csináljon fasírtot a tehetetlen járókelőkből, a felrobbanó járművekben ülő autósokból és a katasztrófafilm-szereplővé előlépő utasokból. Csakhogy nem minden pilóta olyan hős, mint az a kapitány, aki három éve New York felett meghibásodott repülőjét letette a Hudson-folyóra, és így mindenkit megmentett. Idén júniusban a nigériai Lagos milliónyi lakosa közé esett le egy gép kettős motorleállás miatt, szomorú következményekkel.
Szerencsé(nk)re lenne egyszerű megoldás, hogy biztosan megelőzzük az ilyen tömeggyilkolós jelenetet. Mi lenne, ha a repülőgép-társaságoknak nyugatról érkező gépei egy kis kanyarral kikerülnék a sűrűn lakott megyeszékhely légterét? Vagy inkább Kolozsvár levegőben felfüggesztett, délibábos repülőgép-körgyűrűjére várnak? Szálljanak hát le a rózsaszínű fellegekből. De ne a mi fejünkre.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.