2011. február 11., 10:202011. február 11., 10:20
Ez azért meglepő, mert nehéz azt feltételezni, hogy a bűnüldöző szervek saját hatáskörben kezdték göngyölíteni a szálakat. A politikai megrendelés tényét igazolja, hogy Traian Băsescu már egy héttel a razziák előtt elmondta Brüsszelben: nagy lépések következnek a határ menti korrupció felszámolása terén. Az pedig csak ritkán történik meg, hogy egy-egy politikai csoport a saját korruptsága leleplezésére adjon megrendelést. Márpedig a szálak minden bizonnyal a nagyobbik kormánypárt valamely nehéz emberéhez vezetnek.
Ahol éveken át egy volt vámparancsnok töltötte be a belügyminiszteri tisztséget, elképzelhetetlen, hogy ne lett volna információ arról: miként is gyűjtik a sápot a csempészektől a vámosok. Nem az információ hiányzott tehát a jelenség korábbi felgöngyölítéséhez, hanem a politikai akarat. Miért? Feltételezhetően azért, mert a vámok a politika aranytartalékainak számítottak. Az innen gyűjtött csúszópénzből lehetett finanszírozni a választási kampányokat. És ezt az utolsó határrendész, a legalacsonyabb rangú vámos is tudta. Úgy érezték, nem kockázatos belépni a bűnszövetkezetbe, hiszen valaki a politika felső szintjén biztosítja a büntetlenséget, ha bőkezűen megfizetik ennek az árát.
Ezért furcsa hát a mostani hatósági erődemonstráció. Úgy látszik ugyanis, mintha a kígyó a saját farkába harapna. A történteknek több értelmezési lehetősége is nyílik. Megtörténhet, hogy a hatalmon belüli táborok egymás közötti csatájának vagyunk a tanúi, melyben az egyik csoport a titkosszolgálatok és a bűnüldözők bevonásával próbálja elintézni a másik csoportot.
De miért ne higgyük azt, hogy valakiben, valakikben valóban megérett az elhatározás a már-már intézményessé vált korrupció felszámolására. Akkor válik majd tisztábbá a kép, ha kiderül, mely szinten áll meg a fejek hullása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok