2011. május 05., 10:162011. május 05., 10:16
A várhatóan ősszel valósággá váló programnak természetesen megvannak az előzményei, hiszen az 1989-es rendszerváltozás óta – mindenféle különösebb állami támogatás nélkül – szép és tartós testvérkapcsolatok alakultak ki magyar és magyar gyermekek, emberek, családok, egyházi gyülekezetek, iskolák, falvak, városok és megyék között szerte a Kárpát-medencében. De lényegesen javulhat a helyzet, ha mindehhez a nemzetpolitikai szintre emelt ügyhöz az állam ad egy kis hátszelet.
Az imént emlegetett ártó szemlélet helyreigazítása gyanánt. A kezdeményezés annál hatásosabb lehet, hogy kivitelezői és haszonélvezői a legfeljebb tájékozatlan, de előítéletektől és tévhitektől (még) mentes gyermekek. Mert a gyermek az, akinek a lelkébe játszva tanulva és tanulva játszva bele lehet csepegtetni azt a minden kétséget kizáróan igaz tényt, miszerint a Magyarország határain kívül élő magyarok nem románok, nem ukránok, nem horvátok, nem szlovének, nem szerbek, nem szlovákok, nem osztrákok, nem amerikaiak, nem kanadaiak, nem turisták, hanem ugyanolyan magyarok, mint az ország határain belül élők. És fordítva: a Magyarország határian belül élő magyarok nem táposok, nem mostohák, nem árulók, nem idegenek, hanem ugyanolyan magyarok, mint mi.
Ha ez így rögzül a mai gyermekek szívében és lelkében, ha ezt így is élik majd meg, biztosan ők is eszerint nevelik majd utódaikat, és igen remélhető, hogy eszerint nevelkednek majd a jövő nemzedékek is. S akkor eljön az idő, amikor utódaink már nem határon túli magyarokról s nekünk szánt támogatásokról vagy programokról beszélnek majd, hanem egyazon vérkeringésben működő nemzetről. Vagyis az igazi tartalomról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!