2010. január 04., 10:072010. január 04., 10:07
Hogy az elvileg több mint nyolcvanezer közalkalmazott elbocsátásával járó megszorítási intézkedések sorát miért épp a tanüggyel kezdik, meglehetősen talányos.
Hiszen a tizenötezres elbocsátás a remélt megtakarításokon túl csak további gondokat generál, mivel az oktató nélkül maradó osztályokat össze kell vonni, ez pedig újabb, szinte leküzdhetetlen akadály elé állítja az amúgy is ezer sebből vérző oktatási rendszer minden egyes dolgozóját – hogy az ingázásra kényszerített, megszokott tanáraiktól, iskolájuktól megfosztott diákokról ne is beszéljünk.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a jelenlegi állapot már nem tartható sokáig fenn, és az állam által finanszírozott rendszerek – az oktatás mellett az egészségügy, a vasút, a közhivatalok – átalakítása már nem várathat tovább magára. Viszont a jelenlegi helyzet alapján úgy tűnik, a kormány nem igazán rendelkezik minderre konkrét, hosszú távú megoldási tervekkel, inkább csak improvizál, annak érdekében, hogy mindenáron teljesítse a nemzetközi pénzügyi szervezetek hitelfeltételeit, és lefaragja a közszféra bérköltségeit.
Csakhogy a megtakarítás ténye önmagában csupán pillanatnyi, kétes értékű siker, ha nem párosul hozzá olyan stratégia, amely az így nyert összegeket megpróbálja visszaforgatni ezen ágazatok valós és hiteles reformjába, működőképes rendszerek kiépítésébe.
A jelenlegi kormány fő erejét adó PDL a tavalyi választási dömping miatt már elpazarolt egy évet, gyáva volt valódi reformokba belevágni, így elsősorban magának köszönheti, hogy most ilyen helyzetbe került.
Az előjelek pedig továbbra se biztatóak: a fűnyíró elv alapján történő elbocsátások mellett a parlament átalakítását célzó terv is olyan, reformnak álcázott intézkedés, amellyel a kormány és az államfő is aktívan cselekvő színben tünteti fel magát – közben viszont az intézmények leépülnek, és nem látni, mi lesz mindennek az érdemi haszna az ország számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok