2011. december 12., 07:542011. december 12., 07:54
Ehelyett az Unió gazdasági válsága mellé egy kiadós politikai krízis csírái is szárba szökkentek annak nyomán, hogy David Cameron brit miniszterelnök megvétózta a tagállami költségvetési politikák szorosabb, központi ellenőrzés alá vonását célzó német és francia javaslatot. A brit döntés persze annyira nem meglepő, hiszen London mindenkor elsődleges fontosságúnak tartotta szuverenitása megtartását. Több uniós intézményből kimaradt, sem az eurózónának, sem a schengeni övezetnek nem tagja. A konzervatív párt euroszkeptikus szárnya még így is azt vallja, hogy „a kontinens” túl sok befolyással bír a szigetországra, ezért sokan az EU-ból való teljes kilépést szorgalmazzák.
Vannak, akik a mostani vétót az ebbe az irányba tett első lépésként értelmezik, és bár lehet, hogy ez túlzás, az egyértelműnek tűnik, hogy a 26-ok és Nagy-Britannia útjai a továbbiakban több téren vezetnek majd külön irányba, mint eddig. Az eurózónán kívüli államok óvatossága is érthető. A német–francia tandem kidolgozta megoldás ugyanis valóban a nemzeti szuverenitás egy szeletének feladását jelentené, ez pedig a kisebb tagállamokat mindenképpen súlyosabban érintené, mint a befolyásos nagyokat.
Ezért fontos a felvetés érdemi megvitatása a hazai törvényhozásokban, bár a szuverenitás ilyen mértékű csorbulása talán mégiscsak elviselhetőbb, mint amikor egy bajban lévő ország kormányának a hitelező szabja meg a teendőket – lásd az IMF által Romániára kényszerített újabb feltételeket. A hétvégi fejlemények mindenesetre ismét csak rávilágítanak, hogy végre el kell dönteni, merre akar továbbmenni az EU, a gazdasági intézkedések központi ellenőrzés alá vonása ugyanis a szorosabb politikai unió felé vezető út újabb lépése lehet. A tagállamoknak határozniuk kell abban, hogy mit is akarnak: laza, saját érdekeik mentén politizáló államokból álló, de a sorozatos válságok által folyamatosan szétszakítással fenyegetett klubot, vagy stabilabb, központosítottabb Európai Egyesült Államokat – amelyben viszont a számlákat fizető nagyok szava mindig súlyosabb, mint a kicsiké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok