2011. december 12., 07:542011. december 12., 07:54
Ehelyett az Unió gazdasági válsága mellé egy kiadós politikai krízis csírái is szárba szökkentek annak nyomán, hogy David Cameron brit miniszterelnök megvétózta a tagállami költségvetési politikák szorosabb, központi ellenőrzés alá vonását célzó német és francia javaslatot. A brit döntés persze annyira nem meglepő, hiszen London mindenkor elsődleges fontosságúnak tartotta szuverenitása megtartását. Több uniós intézményből kimaradt, sem az eurózónának, sem a schengeni övezetnek nem tagja. A konzervatív párt euroszkeptikus szárnya még így is azt vallja, hogy „a kontinens” túl sok befolyással bír a szigetországra, ezért sokan az EU-ból való teljes kilépést szorgalmazzák.
Vannak, akik a mostani vétót az ebbe az irányba tett első lépésként értelmezik, és bár lehet, hogy ez túlzás, az egyértelműnek tűnik, hogy a 26-ok és Nagy-Britannia útjai a továbbiakban több téren vezetnek majd külön irányba, mint eddig. Az eurózónán kívüli államok óvatossága is érthető. A német–francia tandem kidolgozta megoldás ugyanis valóban a nemzeti szuverenitás egy szeletének feladását jelentené, ez pedig a kisebb tagállamokat mindenképpen súlyosabban érintené, mint a befolyásos nagyokat.
Ezért fontos a felvetés érdemi megvitatása a hazai törvényhozásokban, bár a szuverenitás ilyen mértékű csorbulása talán mégiscsak elviselhetőbb, mint amikor egy bajban lévő ország kormányának a hitelező szabja meg a teendőket – lásd az IMF által Romániára kényszerített újabb feltételeket. A hétvégi fejlemények mindenesetre ismét csak rávilágítanak, hogy végre el kell dönteni, merre akar továbbmenni az EU, a gazdasági intézkedések központi ellenőrzés alá vonása ugyanis a szorosabb politikai unió felé vezető út újabb lépése lehet. A tagállamoknak határozniuk kell abban, hogy mit is akarnak: laza, saját érdekeik mentén politizáló államokból álló, de a sorozatos válságok által folyamatosan szétszakítással fenyegetett klubot, vagy stabilabb, központosítottabb Európai Egyesült Államokat – amelyben viszont a számlákat fizető nagyok szava mindig súlyosabb, mint a kicsiké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok