2009. január 12., 10:392009. január 12., 10:39
Majd napokig sztorizol róla, van olyan udvarias ismerősöd, aki nem szól rád, hogy már harmadszor meséled. Persze mindenki azt hiszi, túlzol, és ez csak tovább ösztönöz, hogy elmondd, és újra átéld. A végén már azt hiszed meg sem történt. Leülsz a gép elé, és leírod.
Íme: A kisvárosi újságíró számára nem hétköznapi esemény, hogy étteremben vacsorázik. A sátoros és a családi ünnepeken viszont ezzel kényezteti magát, és bár szeret főzni, roppant élvezi, hogy elé teszik, kiszolgálják, kényeztetik, és még mosogatni sem kell. Viszont hosszú esztendők során ez az évi néhány alkalom is elég sok arra, hogy a bejáratott puccos vendéglők étlapján szereplő kínálatot, a bécsit, a rostonsültet, a cordon bleu-t és a gombás szeletet unalomig végigrágja.
Az új étterem olyan kalandot ígér, mint másnak egy sarkvidéki expedíció. Már az itallapon szereplő egzotikus koktél erősen kecsegtető. A bárosnak is felcsillan a szeme: „na most jól elkápráztatlak” tekintettel néz ki a pult mögül, majd összpontosít, töltöget, keverget, és küldi is az amúgy tényleg finomat az asztalhoz. Az étlapon kisvárosban különleges fogások, a levest cipóban ajánlják, a lazac mellé köles a köret. A pincérnő kedvesen magyarázkodik, cipó nincs, de jár hozzá száraz kenyér. Úgyis jó, majd elrágjuk.
A lazac kölessel főfogás elgondolkodtatja, majd közli: hal van, de mázöre nincs. Pityókával is jó lesz. Rendelés felvéve, néhány perc után kirohan egy szakácsforma idős úr, kétségbeesetten megáll az asztaltól néhány lépésre, és ráförmed a pincérre: ezek először a levest kérik, vagy a másodikat? A kisasszony elbizonytalanodik, ejsze a levest, de inkább megkérdezi. „Először a levest, vagy egyszerre mindent?” A kérdés meghökkentő. Csak úgy hozza, ahogy otthon is szokta, felelek, és nézek rá biztatóan.
A bizalmat meghálálva többször is visszajár, „finom?” – kérdezi mindösszesen tizennyolc évét a lehető a legnagymamásabb mosollyal édesítve. A „finom” válaszra megkönnyebbülten sóhajtja: na legalább ennyi. A számlát elegáns tartóban hozza, majd ugyanazzal a kedves mosollyal rezzenetlenül végigvárja, amíg előkotorászódik a teljes összeg s a jatt. Különben tényleg finom volt, a száraz kenyér pedig friss pirítós formájában érkezett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok