2009. január 26., 07:002009. január 26., 07:00
Más kérdés, hogy a gyakorlat a partiumi és erdélyi magyarság szempontjából pozitív fordulatot hozott, hiszen az RMDSZ kormányszerepe nyomán a jelentős magyar közösség lakta megyékben legalább alprefektusi, intézményvezetői szinten a magyarok is vezető pozíciókba juthattak. Így megvalósulhatott a valódi demokrácia egyik alapelve, amely legalább részben arányos képviselethez juttatta a magyarságot azon intézmények irányításában, amelyek közvetlenül befolyásolják az életét. A gond csak az, hogy – mint azt a PDL és a PSD szánalmas nyomulásának sikere is jelzi – ezeket a pozíciókat nem sikerült bebiztosítani. Hiába alakult ki az érintett megyékben az egészségeshez közelítő etnikai egyensúly az intézmények vezetésében, ha olyan, a magyar közösség védelmét szolgáló jogszabályok híján, amelyek leszögezik: azon megyékben, ahol nagyszámban élnek, kötelező fenntartani legalább az elmúlt négy évben kialakult arányokat, az RMDSZ által delegált prefektusokat, alprefektusokat és igazgatókat pártalapon eltávolíthatják. Hogy egy ilyen jogszabály hiánya miatt mennyire szükséges az RMDSZ felelősségének firtatása – amely nem kicsi, hiszen amikor a kisebbségi törvényt koalíciós társai lesöpörték az asztalról, annyira azért nem ragaszkodott hozzá, hogy a világ figyelmét a kormányból való kilépéssel hívja föl az ügyre – most már szinte részletkérdés. Ami fontos: a témát etnikai, nem pedig adminisztratív ügyként kell kezelni. Minden egyes magyar megyei hivatalnok, igazgató eltávolításával kapcsolatosan akár diplomáciai fórumokon, akár nyilvános demonstrációk útján az illetékes brüsszeli és washingtoni fórumok tudomására kell hozni: a román államhatalom ismét az őshonos magyar közösség szerzett jogainak, az identitása megőrzésének és jólétének egyik garanciáját jelentő közigazgatási pozícióinak elsorvasztására törekszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok