2009. január 26., 07:002009. január 26., 07:00
Más kérdés, hogy a gyakorlat a partiumi és erdélyi magyarság szempontjából pozitív fordulatot hozott, hiszen az RMDSZ kormányszerepe nyomán a jelentős magyar közösség lakta megyékben legalább alprefektusi, intézményvezetői szinten a magyarok is vezető pozíciókba juthattak. Így megvalósulhatott a valódi demokrácia egyik alapelve, amely legalább részben arányos képviselethez juttatta a magyarságot azon intézmények irányításában, amelyek közvetlenül befolyásolják az életét. A gond csak az, hogy – mint azt a PDL és a PSD szánalmas nyomulásának sikere is jelzi – ezeket a pozíciókat nem sikerült bebiztosítani. Hiába alakult ki az érintett megyékben az egészségeshez közelítő etnikai egyensúly az intézmények vezetésében, ha olyan, a magyar közösség védelmét szolgáló jogszabályok híján, amelyek leszögezik: azon megyékben, ahol nagyszámban élnek, kötelező fenntartani legalább az elmúlt négy évben kialakult arányokat, az RMDSZ által delegált prefektusokat, alprefektusokat és igazgatókat pártalapon eltávolíthatják. Hogy egy ilyen jogszabály hiánya miatt mennyire szükséges az RMDSZ felelősségének firtatása – amely nem kicsi, hiszen amikor a kisebbségi törvényt koalíciós társai lesöpörték az asztalról, annyira azért nem ragaszkodott hozzá, hogy a világ figyelmét a kormányból való kilépéssel hívja föl az ügyre – most már szinte részletkérdés. Ami fontos: a témát etnikai, nem pedig adminisztratív ügyként kell kezelni. Minden egyes magyar megyei hivatalnok, igazgató eltávolításával kapcsolatosan akár diplomáciai fórumokon, akár nyilvános demonstrációk útján az illetékes brüsszeli és washingtoni fórumok tudomására kell hozni: a román államhatalom ismét az őshonos magyar közösség szerzett jogainak, az identitása megőrzésének és jólétének egyik garanciáját jelentő közigazgatási pozícióinak elsorvasztására törekszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok