VEZÉRCIKK – Ha valaki meg is úszta, hogy ne torkolljon családi örök haragba a rendszerváltás utáni tulajdon-visszaszolgáltatás, a bosszúságoknak csak egy részétől menekült meg.
2014. május 13., 19:512014. május 13., 19:51
2014. május 13., 20:042014. május 13., 20:04
Parlagon maradt földek, pénzhiány miatt roskadozó udvarházak, szétlopott ingatlanok borzolták az idegeket, és apasztották az emberek türelmét, elszántságát. Az erdőtulajdonosok sem jártak sokkal jobban: saját hiányos ismereteik következtében, a gyors meggazdagodási vágy nyomán sokkal jobb sorsra érdemes erdők mentek pocsékba, de még a törvény is le-lesújtott az erdő-magántulajdon vulgáris értelmezésének bűnébe esettekre.
A kezdeti vadnyugat után az úgynevezett konszolidálási szakasz „áldásait” nyögik az erdőgazdák és közbirtokosságok egyaránt. A szervezkedés ugyan némi rendet teremtett, de a korábbi egyeduralkodó állami erdőgazdálkodási vállalattól, a Romsilvától való elválás korántsem fájdalommentes. Több helyen évekbe telt, míg a jogerősen visszakapott erdőkből kivonult az állam, nyomában hirtelen támadt tisztások, évek óta gondozatlan, már-már használhatatlan állapotba került erdei utak vártak a gazdákra.
Ám még így is sok helyen kénytelenek voltak visszakönyörögni magukat a Romsilva védőszárnyai alá. Jogszabály kötelezi ugyanis a tulajdonosokat szakmai konzultáns alkalmazására, s a magánerdészetek nemcsak meglehetős lassúsággal jöttek létre, de árképzésük sem veszi figyelembe a néhány száz lejes téesznyugdíjból élők pénzügyi lehetőségeit.
Miközben ugyanaz a törvényalkotás a Romsilva tulajdonában hagyta az erdei utakat, az erdőbirtokok egyetlen megközelítési lehetőségét. A cég pedig úthasználati díjat kér annak fejében, hogy a gazda eljusson a családi jussból maradt bükkösig. Mint a hűbérrendszer idején, amikor a földesúr birtokán nem lehetett csak úgy, szabadon átkocsikázni.
Ezt az anomáliát igyekszik felszámolni egyre több önkormányzat azzal, hogy szorgalmazza az erdei utak közösségi tulajdonba való átadását. Bár egyesek szerint ezt sem kellene elsietni, mivel éppen az utak gondozatlansága akadályozza meg a masszív falopásokat. Romsilva-útdíj mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!