Én nem ezt akartam!

Én például már nagyon régen elhatároztam, hogy soha nem szidom nyilvánosan az egészségügyet, még akkor, amikor benne dolgoztam. Ha nagyon kikívánkozik belőlem, majd csak szűrve a fogaim között, hogy meg ne hallja senki, ne rontsam a közmorált, mert hiszem, hogy a gyógyulás alapja a hit és a bizalom. Hogy bízni tudjunk akár még a rendszerbe is, amely összekapja magát, és előbb-utóbb meggyógyít. Meg arra is gondoltam, miért álljak be a sorba, mondjam én is a többiekkel együtt, mint a görög tragédiák borúlátó kórusa, hogy milyen pocsék, és jobb már úgysem lesz, és mi értünk hozzá a legjobban, főleg azt értjük, hogy akiknek érteni kellene, rosszul csinálják. És akkor úgy járok, hogy egy banális szűrővizsgálat a megtestesült kacifánt: a beutalóm nem jó, egy példány fizetős, hármas kellene, olyant az orvosom nem tud, mert nem szerződött a biztosítóval, majd mire kanyargós úton előkerül mégis a megfelelő papír, a laborban elfogy az ingyenes vizsgálatokra szánt keret, és én visszajutok az elejére, és fizetek, a szemem se rebben, és rájövök, hogy hiába vagyok biztosított, finanszírozom évtizedek óta a rendszert, semmit, de az égvilágon semmit nem kapok ingyen.

Most nem mondja nekem senki, hogy örüljek, hogy nem is nagyon kell, mert rögvest visszalövök, hogy nekem igenis az igazságtalanság fáj. És a tanügyet sem akartam szidni. És beleszólni sem akartam, mert kinek jó, ha én a pálya széléről bekiabálok. Szülőként sem akartam túlbuzogni, nagy elvárásokat sem fogalmaztam meg, még mindig nem akarom, hogy bármi áron zsenit faragjanak a gyerekemből, hogy a fejébe töltsék tölcsérrel, hogy kényeztessék, hogy agyonszeressék, majd ringatom-dédelgetem-szeretem én helyettük is. De hogy semmibe veszik, a tizedik, a huszadik és egyáltalán a sehányadik helyen sem áll, amikor meghozzák a döntéseket, hogy az, aki bár tényleg nem fogadta, de vállalta, hogy neveli, embert farag belőle, csakis és kizárólag a saját érdekét és kényelmét tartja szem előtt. Na erre a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam. Mégis megtörtént hát. És most várhatom, mikor lesz belőlem, csendesen morfondírozóból dühöngő őrült. Pedig én nem ezt akartam!