2009. március 12., 11:392009. március 12., 11:39
1. A szövetség vezetői csúsztatnak. 2. A román diplomácia megbolondult.
Az RMDSZ-nek jelenleg számtalan érdeke fűződik ahhoz, hogy rossz fényben tüntesse fel az erdélyi magyarság előtt a román államfőt, aki mandátuma idején több alkalommal „bemerészkedett” a szövetség politikai választótáborának számító Székelyföldre, elnyerve a lakosság jelentős részének rokonszenvét – és potenciális szavazatait. Közbenjárására nemrég kétszer is a régióba látogattak a Boc-kormány miniszterei, temérdek fejlesztési támogatást ígérve, ami az RMDSZ szempontjából azért veszélyes, mert azt üzeni a székelyeknek: megvalósítható a két megye gazdasági fellendítése a szövetség nélkül is. Markó Béláéknak kapóra jött a Sólyom-látogatás állítólagos elutasításáról szóló információ ahhoz, hogy a magyar–román kapcsolatok visszarendeződésének veszélyére intsenek, és e téren Traian Băsescut kiáltsák ki bűnbaknak. (Az RMDSZ vezetőinek közleménye nem, a Hargita megyei tanácselnök azonban megnevezi a román elnököt). Ha viszont a Bukarestben és Budapesten eddig meg nem erősített értesülés mégis megállja a helyét, akkor elmondható: a Sólyom Lászlót Erdélyből eltanácsoló „román illetékes hatóságok” a rendszerváltás óta semmit sem tanultak a jószomszédi kapcsolatok fontosságából. Bukarest esetleges gesztusa már csak azért is érthetetlen, mivel a jelenlegi, stratégiainak emlegetett román–magyar kapcsolatok semmiféleképpen sem indokolják azt a fajta viszonyulást, amelyet utoljára 2001-ben a Năstase-kormány engedett meg magának, amikor felháborodott, hogy magyar politikusok úgy járnak-kelnek Erdélyben, mint a senki földjén. Vagy amiként tette a napokban Borisz Tadics szerb államfő, aki a Vajdaság statútumáról történő közelgő szavazásra hivatkozva tanácsolta el a magyar elnököt vajdasági útjától. Ráadásul Băsescunak újabb jó pontokat hozott volna, ha március 15-én együtt ünnepel magyar kollégájával a Székelyföldön. Tehát esetleges elutasító magatartása nem lenne logikus. Persze tudjuk, a politikának – pláne a román elnöknek – nem a kiszámíthatóság a legfőbb erénye.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok