VEZÉRCIKK – Az, ami 1989 decemberében zajlott Romániában, 27 év távlatából nézve a közelmúlt történelmének tovatűnő szép pillanata volt. Azokban a napokban nem esett a hó.
2016. december 22., 19:072016. december 22., 19:07
A korabeli felvételek is szürkén mutatják a történéseket, Ceauşescu tétovává, zavarttá váló tekintetét, a tankokra felkapaszkodó, lyukas zászlókat lengető, felszabadultan kiáltozó vagy rémülten rohanó tömeget, a holttesteket a temesvári, kolozsvári, bukaresti utcán.
Az 1989 karácsonya körüli pillanatok azonban kiragyognak az időből, és nem a bármilyen múltbeli pillanatot megszépíteni képes emlékezet csalóka trükkjei miatt. Hanem azért, mert ebben a lázas, felszabadult, forrongó és reménykeltő időszakban láthatóvá, érzékelhetővé vált, ahogyan igazi történésekben manifesztálódik a szabadságvágy. Akik akkor jöttek a világra, immár 27 évesek, a fiatal generációk számára ez is egy fejezet a történelemkönyvben, a szülők, nagyszülők visszaemlékezéseiből, az ilyentájt a tévében sugárzott fekete-fehér archív felvételekből állhat össze a kép.
Az elmúlt évtizedekben számos szemszögből világították meg az akkori eseményeket, a szabadságvágyra sok minden rárakódott, a forradalom fogalma átvedlett, ragozták, átminősítették: nevezik rendszerváltásnak, -változásnak, -változtatásnak, államcsínynek, puccsnak, ellopott forradalomnak, és így tovább. Abból azonban, ami a 27 évvel ezelőtti szürke decemberi napokban felragyogott, semmilyen irányú vagy szándékú utólagos visszatekintés nem vonhatja ki az események gépezetének lökést adó, hamisítatlan szabadságvágyat. Még akkor sem, ha évtizedek távlatából az látszik, nem pusztán a tiszta, heroikus forradalmi szándék görgette tovább a későbbi eseményeket, és számos vonatkozásban korántsem az történt, amire az emberek számítottak.
Ettől függetlenül 1989 decemberében a szabadságvágynak ugyanaz a vegytiszta formája öltött testet, ami a mindenkori, világmegváltó szándékkal elindított forradalmaknak ad szikrát. És bár a forradalmak is esendőnek bizonyulnak, akárcsak sokan a hősök közül: elbuknak, színt változtatnak, szembefordulnak önmagukkal, 1989 azért mégiscsak annak a bizonyos számsornak a folytatása, amelyben ott szerepel 1848 vagy 1956 is. A közös nevező pedig a mindenkori szabadságvágy, ami bármiféle diktatúra, fenyegetettség, terror ellenpontozása. Amiből nem lehet gyököt vonni, hiszen örökké aktuális, átminősíthetetlen, csorbíthatatlan. És ellophatatlan.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!