2008. december 15., 07:002008. december 15., 07:00
A választásokon kialakult erőviszonyok alapján jó esély mutatkozott a kormányszereplésre, hiszen a nagykoalíció kivételével gyakorlatilag minden felállásban szükség lett volna az RMDSZ-re a kényelmes többséghez. A szövetség pechére azonban a szociáldemokraták sokkal kétségbeesettebbek voltak annál, semhogy még négy év ellenzéki szerepet bevállaljanak. Tudták jól: Băsescu-párti miniszterelnökkel felálló kormány esetén, ellenzéki pártként arra kell felkészülniük, hogy a PDL egész pályás letámadást indít a párt helyi és bukaresti érdekcsoportjai ellen. Ezt pedig egy módon lehet kivédeni: ha szövetségre lépnek azzal, akit nem tudtak legyőzni. A nagykoalícióban pedig fölösleges bármely más alakulat, így az RMDSZ is.
Akár azt is elhihetnénk (amúgy nem tesszük), hogy magyarellenes él nincs a PSD gesztusában, amellyel elutasította az RMDSZ-szel való koalícióra lépést, ám már maga az a tény, hogy ilyen vehemensen kikelt a magyar szervezet kormányszerepe ellen, hozzájárulhat a széles körű magyarellenesség újbóli megjelenéséhez. Hiszen ha az egyik, több mint 30 százalékos támogatottsággal rendelkező kormánypárt agresszív hangvételben mantrázza, hogy nem kér a magyarokból, és ez az országos médiumokon keresztül széles nyilvánosságot kap, könnyen követendő mintává válhat.
Az RMDSZ feladata most az, hogy minél hamarabb elsajátítsa az agresszív ellenzék szerepét, számon kérje a hatékony válságkezelési és decentralizációs programot a kormányon, és csendben figyelje, ahogy a két nagy marja egymást. (Erre a két pártot ismerve előbb-utóbb óhatatlanul sor kerül). Ha pedig azt tapasztalja, hogy a kisebbségi kérdésben a “szlovakizálódás” jelei mutatkoznak, eddigi visszafogottságát félretéve a lehető leghangosabban és leghatározottabban tárja a nemzetközi nyilvánosság elé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok