2008. december 15., 07:002008. december 15., 07:00
A választásokon kialakult erőviszonyok alapján jó esély mutatkozott a kormányszereplésre, hiszen a nagykoalíció kivételével gyakorlatilag minden felállásban szükség lett volna az RMDSZ-re a kényelmes többséghez. A szövetség pechére azonban a szociáldemokraták sokkal kétségbeesettebbek voltak annál, semhogy még négy év ellenzéki szerepet bevállaljanak. Tudták jól: Băsescu-párti miniszterelnökkel felálló kormány esetén, ellenzéki pártként arra kell felkészülniük, hogy a PDL egész pályás letámadást indít a párt helyi és bukaresti érdekcsoportjai ellen. Ezt pedig egy módon lehet kivédeni: ha szövetségre lépnek azzal, akit nem tudtak legyőzni. A nagykoalícióban pedig fölösleges bármely más alakulat, így az RMDSZ is.
Akár azt is elhihetnénk (amúgy nem tesszük), hogy magyarellenes él nincs a PSD gesztusában, amellyel elutasította az RMDSZ-szel való koalícióra lépést, ám már maga az a tény, hogy ilyen vehemensen kikelt a magyar szervezet kormányszerepe ellen, hozzájárulhat a széles körű magyarellenesség újbóli megjelenéséhez. Hiszen ha az egyik, több mint 30 százalékos támogatottsággal rendelkező kormánypárt agresszív hangvételben mantrázza, hogy nem kér a magyarokból, és ez az országos médiumokon keresztül széles nyilvánosságot kap, könnyen követendő mintává válhat.
Az RMDSZ feladata most az, hogy minél hamarabb elsajátítsa az agresszív ellenzék szerepét, számon kérje a hatékony válságkezelési és decentralizációs programot a kormányon, és csendben figyelje, ahogy a két nagy marja egymást. (Erre a két pártot ismerve előbb-utóbb óhatatlanul sor kerül). Ha pedig azt tapasztalja, hogy a kisebbségi kérdésben a “szlovakizálódás” jelei mutatkoznak, eddigi visszafogottságát félretéve a lehető leghangosabban és leghatározottabban tárja a nemzetközi nyilvánosság elé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok