2009. november 24., 11:332009. november 24., 11:33
Sokak számára érthetetlen például, mi ragadtatta Crin Antonescut – és persze C. V. Tudort, de tőle már megszoktuk – urnazáráskor tömeges választási csalás emlegetésére.
Egyrészt már a kampány során bebizonyosodott, hogy a liberális politikusra egyáltalán nem illik a băsescui szerep (a jelenlegi elnök a 2004-es államfőválasztás első menetében ugyancsak masszív csalással riogatott, de aztán gyorsan elhallgatott), másrészt vasárnap valóban történtek ugyan kisebb-nagyobb rendellenességek, egy tucat voks megvásárlása, néhány szavazó “választási turistává” avanzsálása azonban semmiképp sem befolyásolhatja az eredményt. (A Btk. hatálya alá eső kihágások a demokrácia velejárói, “teljesen tiszta” választásokra 1989 előtt volt példa, köszönjük, nem kérünk belőle).
Ettől függetlenül az első forduló győztesének egyértelműen a PNL elnöke tekinthető, aki a pártja támogatottságát túlszárnyaló bravúrjával királycsináló helyzetbe küzdötte magát. Băsescunak bemutatott fityisze első látásra megadta a kegyelemdöfést az újabb mandátumra pályázó államfőnek, nagy kérdés azonban, hogy milyen mértékben hallgatnak majd Antonescura vasárnapi voksolói.
Akiknek többsége fiatal, értelmiségi, és köztudottan nem rokonszenvez a baloldallal. Ezzel együtt Băsescunak jelentős bravúrra, nem utolsósorban pedig a Johannis-féle koalíciót überelő, konkrét ajánlatra van szüksége a túléléshez. Az egyik ilyen aduásza volt az egykamarás parlamentről és a honatyák létszámának csökkentéséről szóló, a választásokon résztvevők elsöprő többsége által támogatott kezdeményezése, amelyet a bukaresti politikai elit a jövőben nem söpörhet le az asztalról olyan nyilvánvaló hazugságokkal, miszerint az EU kétkamarás törvényhozást követel.
És ha már liberálisok: az RMDSZ bölcsen tenné, ha hallgatna szabadelvű platformjára, és nem kötelezné el magát egyik jelölt mellett sem. Már csak a referendum (a mostani és a 2007-es is) magyar támogatottsága is azt sugallja, hogy a választók sok esetben egyáltalán nem hallgatnak a “direktívákra”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok